Tekintet 2010. május-június [antikvár]

A SZOCIÁLDEMOKRÁCIA TRIANONRÓLNépszava, 1920. június 3-4-5.Béke?A nagy Trianon-palotában ünnepélyes külsőségek mellett írják alá a magyar békeszerződést, amely egy új Magyarország keresztelőlevele kellene, hogy legyen, amelyet azonban senki sem képzelt el olyannak, amilyen lett. A világháborút színleg az általános emberi igazságok trónra juttatásáért indították meg, a belőle keletkezett békeföltételeknek tehát olyanoknak kellene lenniök, hogy belőlük minden ember az igazságot érezze ki, és lélekben megnyugodva fogadhassa az új világrendet, a nemzetek új elhelyeződését.A győztes hatalmak békéiből sajnos senki sem érzi ki az igazságot és senkiben nincs meg a megnyugvás érzete, ellenkezően, mindenki aggodalommal kénytelen a jövőre gondolni, mert a győztesek által diktált békékben, valamennyiben, kiemelkedően van meg az új háborúk csírája és ezzel az emberiség általános, újabb veszedelme.A Magyarországra erőszakolt békeföltételek bennünket, szociáldemokratákat töltenek el elsősorban aggodalommal és a méltánytalanság érzésével. Mi az általános emberi szabadság harcosai vagyunk, törhetetlenül ragaszkodunk a népek, nemzetek és fajok önrendelkező jogának tiszteletben tartásához, és elítélünk minden erőszakot, amelynek alkalmazásával a győzők fölrúgják a nép önrendelkező jogát. A Magyarországra kényszerített béke a népek megkérdezése nélkül szakítja el tőlünk a magyar proletárság millióit, és kényszeríti őket idegen hatalmak jármába, ezzel meggyöngül a mi erőnk, és erőtlenné lesznek azok is, akiket tőlünk elszakítva talán évtizedeken át fognak hódított népként kezelni, amiről