Tér és idő [antikvár]

"Ebben az évben szeretném megjelentetni tanulmánykötetemet" - nyilatkozta B. Szabó György 1952 legvégén, a következő évi kiadótervvel kapcsolatos körkérdés egyik részvevőjeként, s nyilatkozata arról tanúskodik, hogy nem valami mechanikusan felhalmozódott tanulmányanyag puszta gyűjteménye készül az alkotólaboratóriumban, hanem egy koncepciózus, tárgyi-tematikai és szellemi-programatikus szempontból egyaránt koherens, szerves belső egységet felmutató kötet: Ebben a klasszikus magyar irodalom néhány kérdését vetem fel, és a nemzeti irodalom, a nemzeti kultúrörökség kiértékeléséhez szeretnék hozzájárulni. Talán sikerül helyet szorítani néhány olyan tanulmánynak is, amely a magyar irodalmi kritika és irodalomszemlélet kérdéseit tárgyalja."S e koncepciózus tervnek meg is volt immár a teljes filológiai fedezete. Hisz ekkorra - 1952 végére - megíródott, és újság- vagy folyóiratközlésben meg is jelent már a Vörösmarty-portré; két nagy tanulmány Petőfiről s három Aranyról; egy-egy Tömörkény-, illetve Móra-medália; az Ady-tanulmány; egy József Attila-esszé és egy azonos tárgyú módszertani dolgozat ... A magyar irodalomkritika és irodalomszemlélet történeti kérdésköréből pedig egy nagy cikksorozat. S hiába, mindennek s az elkövetkező évek rokon tárgyú és problematikájú újabb írásainak hosszú ideig - több mint fél évtizeden át! - nem lehetett helyet szorítani" könyvkiadásunkban.Nem mintha mellőzött, félretett" vagy irodalompolitikailag kegyvesztett" szerzőről lett volna szó. Ellenkezőleg, B. Szabó György 1952 és 1959 - a Tér és idő végre-valahára megjelenése - között egyik központi egyénisége volt irodalmi életünknek. Annak tanúságaként is, hogy az 1950-es áprilisi Híd" fiatal táborának élére állásával önmaga ellen is kihívott kritikazuhatag gyorsan feledésbe merült...