Thomas Mann a humanista [antikvár]

Thomas Maim a humanista Az írót jól ismerik olvasói. Az ifjú Buddenbrook, az öreg Aschenbach, Tonio Kröger és Hans Castorp, sőt a bibliai József is - mert hiszen ő is egylényegű velük, amennyire azt a hagyományok és a mesésen távoli kor lehetőségei engedik - mind egy kissé Thomas Mann. Író és regényhős szeszélyesen egybefonódik és az olvasóban akárhányszor az a gyanú ébred, hogy a művész csupán azért választotta a regény modern és szabad műformáját, hogy a lassan haladó cselekmény mögött mindig önmagát kereshesse, boncolgathassa, hogy tisztázhassa problémáit a világgal, hogy megkereshesse viszonyát a többiekhez. Valóban, Mann kezén a regény formai megkötöttsége ellágyul, hogy helyet adjon a bővenömlő lírának, elmélkedésnek, gondolkodásnak. Az író lelke mélyén nem a Flaubert-ek kínos objektivitása húzódik meg, hanem az egyre megszólalni készülő lírikus; ezért lesz regényhős önmagából is és ezért ismerjük fel Tonio Kröger, Hans Castorp vagy a bibliai József alakjában. Bármily gyakran találkozunk is vele a lassan haladó regények lapjain, hely és idő kell a bemutatásához. Megismerni csak ugyanolyan lassan és aprólékosan lehet, mint ahogy ő ismertet meg hőseivel: az apai házból és a családi miliőből kiindulva pontról-pontra nyomon követi lépteiket egész a cselekmény megindulásáig.