Tiéd a sírig [antikvár]

Nem irodalomtörténeti munkát, hanem az irodalomtörténet és az írói lélektan szempontjából egyaránt értékes adatokat tartalmazó személyes - tehát szükségképpen szubjektív - visszaemlékezést tart kezében az olvasó. Közreadásával nem csupán Juhász Gyula megíratlan életrajzának egy úgyszólván teljesen ismeretlen fejezetéhez kívántunk adatokat - a közölt dokumentumokban biztos útjelzőket, a személyes emlékezésben jellemző atmoszférát - nyújtani, de úgy hisszük, a költő élete és művei iránti általános érdeklődést is szolgáljuk. Mert amennyire helytelen lenne Juhász Gyulát csak ebből a nézőpontból, e rejtélyes kapcsolat szemszögéből megismerni, éppoly egyoldalúságot jelentene, ha nem néznénk szembe az e lapokon nyilvánosságra került levelek, vallomások tanulságaival. Természetesen nem osztjuk mindenben az írónő véleményét, így idegen tőlünk a visszaemlékezés misztikus, szentimentális atmoszférája. A Tiéd a sírig szerzője éppen világnézeti korlátai miatt nem tudott Juhász Gyulával élete végéig együtt haladni s ezek a világnézeti és emberi különbségek választották el őket attól, hogy maradandóan egymásra tudjanak találni.