Tiszatáj 1968. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet:bárányi ferencDANTE, A CSALÁDFŐ(RÉSZLET A DANTE GYÖNÁSA ClMÜ CIKLUSBÓL)Családapának nem való, ki népét családnyi-eggyé úgy forrasztaná, hogy saját családja sínyli küldetését.A költősors a költőnek csak átok, mely hitvesének sorsában fogan meg világot megválthat, de nem családot.Az életem szétosztható aranyhegy, minek csak súlyát érzi az, ki hordja, s ki, hozzákötve, véle egy úton megy.övéivel nem osztható a sorsa annak, ki milliókkal osztja sorsát, szeretetét elaprózván hozamra.Ha ellökött is: otthonom az ország. S száműzetés a kis családi fészek, mely befogad, szívembe lopva gondját.Ha feleségem tört szemébe nézek: nagy bűnnek érzem minden csöpp erényem védőügyész az elfogult igézet.Mégis tudom: nincs arra már remény sem, hogy asszonyomhoz olyképpen legyek jó, ahogy őszinte szívvel rég ígértem.S ha rám erényem újabb vétkeket ró: megértik majd, mit senki meg nem élhet a fiaim: Jacopo és Pietro.A jóságom kegyetlensége mér meg, s habár szokványos mértékem sosem lesz: leküzdve áldott vonzását a vérnekegy népet vonzok átkozott hitemhez.