Tiszatáj 1977. április [antikvár]

PÁSKÁNDIGÉZA Kálmán király TÖRTÉNELMI DRÁMA HÁROM FELVONÁSBAN* BEVEZETŐ SZAVAK Tudnunk muszáj, hogy az az avítt történelemszemlélet, mely a tömegek szerepét a történelemben mellőzi — azoknak a társadalmaknak a tükörképe is, amelyekben ezek a tömegek beavatatlanok, puszta eszközök stb. voltak. Nem csupán elhallgatásról van tehát szó, hanem arról, hogy az uralkodóktól elhallgattatott tömegeket a történetírásban jobban el lehet hallgatni. Fontos ezt kiemelnem „királydrámám" bevezetőjében. Kálmán (Könyves Kálmán: 1095—1116) szerintünk az első olyan magyar uralkodó, akit anakronizmus vádja nélkül modernnek lehet nevezni. Időtévesztés nélkül elsősorban azért, mert korához viszonyítva az, és másodszor: személyisége mai szemmel nézve is szellemi izgalmat okoz. Legalábbis: a szerző számára. Kálmán, szerintünk, némely tekintetben nagyobb politikai szellem, mint hatalmas elődei: I. vagy Szent István, vagy László (Szent László) király. Noha az efíéle méricskélés-hez sem ok, sem jog általában nem kapható; rögvest megmagyarázzuk, mit is értünk ezen. Kálmán személyiségéből indulunk ki. E királyunk sokkal bonyolultabb, ellentmondásosabb személyiség, mint elődei, és ennek ellenére vagy tán éppen ezért, mégis hatalmas tetteket tud végrehajtani. Nagy műveltsége ellenére tud kíméletlen is lenni. Pap létére tudja vállalni a papság előtt a népszerűtlenséget. Emberi gát-lásosságában tud nagylelkű lenni, vallásossága ellenére világias, kutató, érdeklődő szellem. A „gátlástalan királyokról" már sok szó esett a történelmi drámákban is. Mi most egy némiképp „gátlásos királyra" függesztjük szemünket, mert az ilyesmi — szerintünk — legalább annyi tanulsággal jár. Valaki azt vethetné ellene: honnan vesszük, hogy Kálmán „gátlásos" volt? Igaz, erre egyenes adatunk nincs. Azt sem fogadjuk el, hogy Kálmán külseje épp olyan riasztó lett volna, amilyennek a krónikások leírják. Szerintünk: átlagos külsejű ember volt, csupán Lászlóhoz és öccséhez képest volt „csúnya", akik viszont nagyon délceg, szép emberek voltak (ugyancsak a krónikák szerint). Más szóval: ha föltesszük, hogy a krónikák — általában — mindenben túloztak, egyúttal az is világos: mind pro László és Almos, mind pedig kontra Kálmán, túloztak. Tehát: nem előnyös külseje — viszonyított, ám önmagában nézve semmiképpen sem torz alak. Gátlásosságában közrejátszhat az, hogy Almos valóban daliásabb. S akkor és később sokáig: a katona az eszmény. Ám vannak még ennél is fontosabbak, amelyekből gátlásosságára következtethetünk. A következők: a) anyja meghalt, mostoha nevelte, b) papnak adják, ezzel mintegy előre - Ez a dráma a győri színház pályázatán részt vett és díjat nyert mü.