Tiszatáj 2008. november [antikvár]

ILIA Mihály A Nyugat és A Holnap programja 1908. január i-jei dátummal megjelent a Nyugat, ez áll a folyóiraton és ezt idézik a lexikonok és irodalomtörténetek is. A dátum ellenére a folyóirat már decemberben megjelent, Juhász Gyula a Szeged és Vidéke dec. 29-i számában már hosszan méltatta az új kiadványt. A Nyugat első számának élén Ignotus vezérírása olvasható, mely kis jóindulattal programcikknek is tekinthető. 1908. március 19-én a Szabadság c. nagyváradi újságban hír jelent meg Holnap" címmel jelentik, hogy új irodalmi társaság alakult, melynek részletes programja még nincs megállapítva, majd május 3-án tartja első matinéját a városháza közgyűlésében. 1908. szeptember i-én megjelenik A Holnap című antológia első kötete, amelyet Antal Sándor író, újságíró rendezett sajtó alá, ő írta a bevezető írást, és tőle származnak azok a kis esszék, melyek a hét költő (Ady, Babits, Balázs Béla, Dutka, Ernőd Tamás, Juhász Gyula és Miklós Jutka) versei előtt olvashatók. Ebben az írásban nem térek ki A Holnap történetének különböző mozzanataira, a név keletkezésének legendájára, a társaságot és az antológiát kísérő vitákra, a pörökre és az egész irodalmi csoportosulás megszűnésére, erről sokan és sokat írtak, magam is több írásban foglalkoztam ezekkel. Itt csak a Nyugat és A Holnap programjáról akarok szólni, kisebb összevetést tenni a modern magyar irodalom két csoportja programjának különbözőségéről és némi hasonlóságáról. Ignotus egy finn színtársulat pesti szereplésén fanyalog látszatra: „középszerűen játszanak, eredetiség nincs bennük: másodrendű európaiak, mint egy bukaresti divatárú bolt". De a rossz színdarabon átüt valami, ami kritikust a Toldira, a Hűbele Balázsra (a két Arany műveire) emlékezteti, asszociációval ránk magyarokra, és Ignotus egy minősítőt használ: „kelet népe". És itt derül ki, hogy a szerző nem csak a finnekről (egy kis népről) hanem rólunk, magyarokról is már. És a látszólag nem folyóiratprogramból egy kis nép életprogramja lesz. íme: „A nyelve lehet, hogy csak neki szép, s költői lehet, hogy csak az ő szívéhez szólnak. Lehet, hogy csak helye van a világban, de nyomot nem hagy benne, s amin csügg, értéktelen, s amit akar, mértéktelen. Lehet, hogy maga magának sem igaz barátja: megrontóihoz hű, legjobb fiaihoz mostoha. Lehet, hogy amit érte tesznek, fitymálja, s maga is vak az iránt, ami kebeléből saijad. Lehet állhatatlan, lehet jó sorban elkapatott, balszerencsében ellankadó. Mindez lehet, de mindebből csak az következik, hogy legyen szeme a világban való helyzete iránt, legyen mértéke a maga kicsinysége, legyen számítása a maga ereje felől Amit teremt, legyen bár másodrendű, ha csak a legtöbb, amit tud, és megbecsüli, mert ő teremtette. Érjen el többet vagy kevesebbet: csak jussát tartsa mindenre és idegen ne legyen semmitől. A nap és az emberiség s a történelem keletről nyugatra tart. Kelet népének is ez az útja, s hajárja: azon nap alatt jár, annak az emberiség-