Tiszatáj 2023. március [antikvár]

MILBACHER RÓBERT ff A János vitéz mint „romántos" eposz ÚJABB SZEMPONTOK A /ÁNOS VITÉZ MŰFAJÁNAK KÉRDÉSÉHEZ Egy korábbi tanulmányomban amellett próbáltam érvelni, hogy a pályája elején álló Petőfi a János vitéz szövegébe úgy építette be a számára költői mintaként szolgáló Vö-rösmarty-korpusz, különösen néhány kiseposz mellett a Csongor és Tünde, sőt a Zalán futása bizonyos elemeit, hogy azok intertextuális értelemben felismerhetetlenek maradtak ugyan, ugyanakkor a erős hipertextuális kapcsolatot teremtettek a nagy és egyben meghaladni kívánt előd életművével, különösen armak epikai alkotásaival.' A fiatal Petőfinek egyszerre volt szüksége az akkor legnagyobbnak számító költő megerősítő legitimitására, és egyszerre próbálta megtalálni azt az utat, amelyen saját autonómiája kibontakozhatott. Ismert, hogy 1844. december első napjaiban Petőfi Vachott Sándor és Vahot Imre társaságában Vörösmarty előtt olvasta föl a János vitézt Vahot lapja, a Pesti Divatlap 1844. december 8-i számában erről ez olvasható: „A napokban Vörösmarty, Vachott Sándor és e lap szerkesztője [Vahot Imre] előtt olvasá föl Petőfi legújabb nagy költeményét, illy cim alatt: János vitéz Vahot Imre ezt nem is felejti el megjegyezni az első, általa sajtó alá rendezett kiadás előszavában, nyUván egyfajta reklámot is meglátva Vörösmarty támogató gesztusában: „Midőn a költő felolvasá előttünk János vitéz czimű népmeséjét, Vörösmarty oda nyilatkozék: hogy ezen mű bármelly irodalomnak diszére válnék. Igaza van a nagy költőnek."^ Vahot az Élőbeszédben a János vitéz unikalitását természetesen népiességében mutatta fel, ami egybecsengett a lapjában preferált és bizony nagyon is piacképes népies hangvétel kultuszával: „Illy, minden tekintetben jeles költői népmesét kivált a magyar irodalom nem mutathat elő. Mert lehet-e, főleg fejlődő irodalomra nézve nagyobb becsű kincs, mint az, mellyben nemzetiségünk legtisztább forrása, a népi elem, s az any-nyira sajátos és eredeti népköltészet a műveltebb költői szellem által némileg nemesítve tűnik fel? És János vitéz szerzője melly derekasan fejté meg ez olly szép, mint nehéz feladatot!"« Azért igyekszem itt hangsúlyozni a piaci szempontot, amit maga a kiadó amúgy egyáltalán nem is próbál takargatni, hiszen az Előbeszéd első mondata is kimondja: „a harmadik ok [ti. ami a mű kiadását illeti] az: mert rám nézve sokkal jobb, ha ezen 1 Milbacher Róbert, A fecske és a díz - A János vitéz mint hxjpertextus = Uő, Bábel agoráján: Esszék, tanulmányok a nemzeti irodalomról, Pro Pannónia, Pécs, 2015,183-196. 2 Petőfi Sándor, Összes művei 3., szerk. KerÉNYI Ferenc, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997 (a továbbiakban: PÖM 3), 307. 3 Vahot Imre, Előbeszéd = PETŐFI Sándor, János vitéz. Népmese (1844). Kiadta Vahot Imre, Budán, A M. K. Egyetem betűivel, 1845. Reprint: Petőfi Sándor születésének századik évfordulójára kiadta az AMICUS kiadóvállalat, Budapest, 1922. 8. ¦> Vahot, i. m. US • r-4 u -nS s rö IN O fM