Bővebb ismertető
Két előszó
Ennek a kis kötetnek két előszava van. Az egyiket Mikszáth Kálmán írta, a másikat a szerkesztő. Igen nagy bátorság magunkat Mikszáth mellé emelni, de néhány mondat erejéig tán nem fog megszólni minket a Palóc Olimposz táj-szólású istene. Ráadásul e két elöljáró beszéd össze is függ egymással, még 100 év távolából is.
A szerkesztő előszava úgy kezdődik, hogy Mikszáth után kutakodván a régi lapokban, felfigyelt arra a mult század elején már divatossá vált műfajra, amelyet úgy hívnak, hogy interjú. Nem erre önmagában, hanem arra, hogy egyre több ilyen készült Mikszáthtal. Értelemszerűen a nagy írói jubileum idején sokasodtak meg, de azért a korábbi években is felelhetőek ezek. Márpedig a mikszáthi életmű megannyi tartalmát tárták már fel a kutatók, kiadók: regény, novella, publicisztika, emlékezés, portré, bevezető, almanach előszó - de valahogyan az interjú kimaradt ezek közül. Pedig, miként majd az olvasó megtapasztalja, ha a végére ért e kis könyvnek, nem mindennapi műfaj ez Mikszáth számára, de még inkább nekünk, a kései olvasóknak.
Az interjú természetesen nem új műfaj, mint mindent, ezt is Amerikában találták fel s hamarosan elfogadott lett a világon, de tömegessé majd a nagyvárosi sajtó, a bulvársajtó megjelenésével, elterjedésével vált. Nálunk is a századfordulón változik meg a sajtó szerepe az olvasási igényekhez igazodva, vagy éppen azokat átalakítva. Már nem irodalom lesz az újság, hanem üzlet. Már nem az író írja, hanem a kiadó üzleti érdeke formálja. A lapok terjedelme vagy megváltozik s a tárcák, kisnovellák helyét átveszik a politikai hírek itthonról és külföldről, a gyakori választási ütközetek, a különféle drámai szenzációk, a gazdasági hírek s majd a reklámok, azaz hirdetések minden mennységé-ben. Vagy pedig a lapok terjedelme összemegy s a krajcáros újságok jóvoltából alig négyoldalnyira zsugorodik s ebből értelemszerűen az irodalom szorul ki, hiszen kell a hely a szenzációnak és a hirdetésnek. Nagyon nagy üzlet ezután bulvár sajtót kiadni. Volt rá eset, hogy a legnépszerűbb, a még Mikszáth életében megindult Az Est többszázezer példányban jelent meg naponta.
^ 5