Tízévkönyv 1989-1999 [antikvár]

A könyvek, a folyóiratokAz olvasás, az írás, és ez az egész együtt De legfőképpen az a hang, amelyet kihallunk néha a szövegekből. Amely a szöveget beszéli olvasás vagy írás közben (néha visszaolvasáskor). Hát azt szenvedélyesen lehet szeretni! Mit, szeretni! Nem lehet tőle szabadulni, rátelepedik a mindennapjaimra és alakít. (Át). Kezdetben úgy hogy jusson idő rá, majd hozzá igazítjuk inkább az időt, aztán már azt figyelni kell csak, milyen irányba fordul, és később már azt se: annyira édes az uralma Olyan ez mint a Ragadj, hattyú! meséje! Egy hattyú, egy hófehér hattyú megy az utcán egy kicsi suhanc őrizetében; oly tiszta, ragyogó, gyönyörű a tolla, hogy mindenki, aki látja, szinte odáig lesz a vágytól, hogy megsimogathassa. De abban a pillanatban, amint ujja a hófehér tollhoz ér - a suhanc elkiáltja magát. Ragadj, hattyú! És a kíváncsi ujjak menthetetlenül hozzáragadnak a hófehér tollhoz; s király, pap, pékinas, kéményseprő, hájas polgár, hajadon leány és tisztes matróna, mint csodálatos menet, komikus emberfürt, összetapadva s meggörbedve az alázat pozitúrájában, mennek együtt kényszerülten a különös hattyú után, a csúfolódó utca népe között, amerre a tréfás suhanc vezeti; mit sem okulva az egymás kárán, elválhatatlan odaragadva a csodahattyúhoz!Ez a bolondos mese mély értelmet rejt magában; ez a gyönyörű csodástollú hattyú a Költészet; ez a pajzán suhanc pedig a Sors, a költő híres Sorsa, mely rabbá, vakká teszi válogatás és kegyelem nélkül a legkülönbözőbb embereket, nőt és férfit, királyt és parasztot, kiszakítja őket családjukból, társaságukból, foglyul küldi egy lehetetlen Ideál után, s kiteszi a nyilvánosság, az Utca értetlenségének és gúnyjának. Micsoda gúny a legnagyobb költői dicsőség is, mely azoktól jön, akik nem értenek! Pedig kitől jöhetne? Oly kevesen az Értők! S a Hattyú Menete büszkén vonul föl a piacokon, el nem eresztve foglyait soha!Oh, bizony; zsarnok a Költészet! S kérdezd meg mégis a zsarnok rabszolgáit: vajon boldogtalanul nyögnek-e igájukban? vajon óhajtanának-e szabadulni? Oh, nem, ők boldogok! igájuk és terhük gyönyörűséges! s nem cserélnének a világon senkivel, csak egy ujjal érinthessék egyetlen tollát annak a varázshattyúnak!"Hát ez az! Erre. A költészet és a Varázs, amely A Hang által válik érzékelhetővé! És a Költészet tágabb értelmére, amely felöleli és magába foglalja az Ol-