Tömeg és lángész [antikvár]

Részlet a könyvből:Majd a huszadik század végén, amikor hosszú évtizedek dekadenciája után végre újjászületik a magyar irodalom s a kis dunamenti komoly ország belletrisztikája éppen úgy meghódítja Európát, mint az ötvenes években az orosz, később a skandináv és legújabban a hindu, amikor megírja valaki a magyar Apák és fiak regényét, - akkor egész Európa látja majd, hogy mily kár volt a mi szép, csendes falusi magyar életünket, - egy darab elízeumi idillt a pokol tornácában - a huszadik század elején oly durván megháborítani. A magyar Turgenyev leírja majd, hogy egészen a legújabb időkig olyan volt ez a régi Magyarország, mint egy nagy családi uradalom. Az emberek itt békességben és szent együgyűségben éltek, erkölcsösek és könnyelműek voltak, égből hullott mannával táplálkoztak s nem ismervén a jó és gonosz tudás fájának gyümölcsét, egyformán képtelenek voltak a jóra és a rosszra. Egy gyengéd és okos Józsue megállította fejük fölött a napot és a domínium mezőin, a lelkek örök langyos tavaszában szerény, de jóillatú virágok, az ősi magyar lélek egyszerű erényei illatoztak...