Tompa Mihály az anekdóták tükrében [antikvár]

Régi vágya volt már évtizedek óta főleg Gömör és Borsod vármegyék közönségének, köztük elsősorban P. Kálniczky Vilmának, Putnoky Móric m. kir. titkos tanácsosnak és dr. Lukács Géza miniszteri osztálytanácsosnak, mint a budapesti "Gömöriek Egyesülete" vezetőinek, vitéz Lukács Béla államtitkárnak, br. Ragályi-Balassa Ferenc felsőházi tagnak, vitéz Borbély-Maczky Emil és dr. Soldos Béla főispánoknak, néhai Juhász László és Hubay Kálmán ref. espereseknek, Lukács Endre putnoki főszolgabírónak, Oláh István putnoki ref. lelkésznek, az 1934-ben megalakult "Gömör-Tornai Ref. Egyházmegye Tompa-szobor bizottságának, továbbá a Pataki Diákok Országos Szövetsége Budapesti Egyesülete tagjainak, köztük főképpen dr. Finkey Ferenc m. kir. titkos tanácsosnak, S. Szabó József ny. tankerületi főigazgatónak, néhai dr. Forgon Lajos ny. postaigazgatónak, hogy Tompa Mihálynak, hazánk halhatatlan költőjének emléke meg legyen örökítve Budapesten is. Ez a vágy immár nem álom többé. Mult év folyamán ugyanis dr. Finkey Ferenc kezdeményezésére dr. Karafiáth Jenő m. kir. titkos tanácsos, Budapest székesfőváros főpolgármesterének elnöklete alatt Tompa Mihály-Szoborbizottság alakult Budapesten, amely nagy lelkesedéssel fogott a Tompa-emlékmű megvalósításához. A bizottság felhívására a költő-pap tisztelői és rajongói seregesen siettek adományaikkal a bizottság támogatására. A lelkes áldozatkészségnek meg is lett az eredménye. Rövid idő alatt összegyült az emlékmű felállításához szükséges összeg s így a bizottság ebben az évben már leleplezheti a Margit-szigeten, kedvenc virágai között, a Virágregék költőjének mellszobrát. Tompa Mihály, a kitűnő pataki diák és költészete iránt ifjúkoromtól fogva nagy szeretettel viseltettem. Ez indított arra, hogy még pataki diákkoromban, mint legátus, elmenjek Hanvára, ahol Tompa életének nagy részét leélte és ahol hamvai is nyugosznak. Ennek a fiatalkori emléknek a varázsa most arra késztetett, hogy szobrának leleplezésével kapcsolatosan, kegyeletem jeléűl összegyüjtsem a reá vonatkozó anekdótákat. Az itt közölt kis történetek egyrésze a szerkesztésemben kiadott Pataki Diákvilág Anekdótakincse 1-2. kötetében jelent meg, másrésze pedig ebben a formában itt lát először napvilágot. Ezért tartottam szükségesnek minden közleménynél a közlő nevét föltüntetni, valamint a közleményeket időrendben és tartalmuk szerint csoportosítani, hogy így azok egy egészet képezzenek. Ezekből az anekdótákból elibénk rajzolódik Tompa egész életpályája és alakja. Megismerkedünk belőlük élete küzdelmeivel, meleg szívével, érzékenységével, nagy szellemi képességeivel, rendszeretetével és lobbanékonyságával. Látjuk életének szenvedéseit, szomorúságait, amelyek végigkisérik megfutott életpályáján. De látjuk különösen baráti körben jókedvének megnyilatkozását is, amely kifogyhatatlan adomázásban nyilvánul meg. Tompa egész életének ez a hullámzása vonul tehát végig ezekben az apró történetekben s így válnak ezek az ő egyéniségének hű tükörképeivé.