Történelem mosóporral [antikvár]

Baráti sorok Sike Lajos életképei elé Csak aki nyitott szemmel élte meg és szenvedte át azokat az évtizedeket, melyek az emberiség kollektív megalázását és feláldozását tűzték ki végső célul - a földi boldogulás és megdicsőülés ígéretével; csak aki türelmesen és mélyről jövő üzenetnek szóló, beavatott cinkossággal böngészte át a '89 előtti újságokat, s nem átallt minden helyén ülő szónak, gondolatnak, rejtett felszólításnak örülni; csak aki gyermekeiben kívánta, minden nehézség dacára, megtestesíteni azt a vágyat, amit a társadalom mindenáron megpróbált benne elfojtani, és nem csupán magának, de másoknak is megpróbált egy jobb világot, egy valódi ébredést remélni, csak az tudja valóságosan is befogadni és élvezettel ízlelni a Sike Lajos írásait. A kötetben szereplő életképek egy része még 1989 előtti keltezésű, mások az elmúlt években íródtak. Legtöbbjük az egykori A Hét, az Előre, illetve a Romániai Magyar Szó, a Szatmári Friss Újság, az ÉS (Élet és irodalom) hasábjain látott napvilágot. A családi hagyományok, a vérségi ragaszkodás, az egészséges munka- és életerkölcs, a megaláztatásban is felsejlő derű szeretete vezetik Sike tollát, s anélkül, hogy meg nem érdemelt írói babérokra törne, saját műfajt teremt az írásbeliségben: a nyersen megmunkált, de jelentéses, emberi-kisebbségi gondjainkban határozott véleményt mondó tárca, kroki áll leginkább közel hozzá. Nem csak annak élvezetes olvasmány ez az emlék- és gondolatfüzér, aki saját ifjúságát, kacskaringós életútját fedezi föl benne, hanem annak is, aki úgy csodálkozik rá a hét évvel ezelőtt -reméljük, örökre - letűnt közelmúltra, mint borjú az új kapura. Bukarest, 1997. március 23-án CSEKE GÁBOR