Történelmi és irodalmi tanulmányok II. (töredék) [antikvár]

Részlet: A két Wesselényi Miklós A Szamos-völgyben, közel Magyarország határaihoz s körülvéve Erdély álomszerüen kies tájképeivel, egy büszke kastély uralkodik a vidék fölött. Széles homlokcsarnoka, a fedélzet csillogó kupjai, a messzevetett szárnyasbástyázatok, a domb, melyen az épület főrészei feküsznek, parancsoló és aristokratikus tekintetet adnak e kastélynak, ámbár az utas, ha közel jő, észre fogja venni, hogy a vár alaku fényes ház lassanként egy tág, de elosztásaiban kényelmetlen földesuri lakká változik, melynek alaprajza több fitogtatást, mint czélszerűséget tanusít. Mennyi természetbáj, mennyi szeretet, mennyi iszony, mennyi férfibú és történeti gyász lebeg e kastély és széles parkja fölött, mely a szomszéd hegyek széléig nyúlik s míg lankáján a legnemesebb gyümölcsök érnek, tetőiről a vadvizek és záporesők a megszaggatott földrepedésekből ágyúgolyót és tengericsigát sodornak alá, a természeti és állami nagy küzdések emlékeit. Mert a földalakulási óriási harczokon kívül két magyar forradalom megrendítő jelenetei találkoznak azon udvaron, melynek kastélyát említettem, és a mögötte fekvő vidéken.