Transzszilván délkörök [antikvár]

Gondolataidból élünk" Németh László műveinek romániai visszhangja „Németh László jelenléte Erdélyben örvendetes jelenség, [ ] szavára fel kell figyelni, rajta keresztül a holnap Magyarországa szól." Németh László és Erdély, Németh László és a romániai magyar szellemiség sokrétű kapcsolati koordinátarendszerének vizsgálatakor több támpontot választhatunk. Legelőbb a személyes szálat, amelyet az életrajzi vonatkozások és az azokból fakadó, az életműbe is beépülő élményanyag kínál; továbbá azt, amely az erdélyi szellemi és irodalmi élet ihlette írásokat gyümölcsözte. Másodsorban azt, amelyet eszméinek itteni visszhangja, irodalmi alkotásainak fogadtatása nyújt. Németh László számára Erdély - „bár magam a szélén szinte csak megszülettem" - mindenkor vonzerő, ihletforrás volt, s nemcsak az, hanem indíttatás is: „a nagybányai szőlő, amelyben íróvá lettem". Erdély múltja, az erdélyi szellemi élet iránti érdeklődését bizonyára édesapja, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem egykori hallgatója ültethette el benne. „Aki ismeri Erdély kultúr-históriáját, vár innét valamit. Aki ismeri az erdélyi magyarságot, rendkívülit vár." 1926-ban, pályakezdő szakaszában az Erdély lelke a legújabb irodalomban című tanulmányában adott hangot érdeklődésének, a maga elvárásainak. Tanulmányok, kritikák egész sorában kereste a rendkívülit. A korabeli Erdély költői közül Reményik Sándort, Áprily Lajost és Tompa Lászlót, a prózaírók közül Mak-kai Sándort, Gyallay Domokost, Berde Máriát, Gulácsy Irént, Nyirő Józsefet, Tamási Áront említi. Az 1927-ben írt Tíz arckép író-portré-sorozatból hatan - Berde Mária, Gyallay Domokos, Tamási Áron, Reményik Sándor, Gulácsy Irén és Áprily Lajos - Erdélyben