Tudomány és művészet II. [antikvár]

Részlet A szerzetesslg - ideáljai és története - c. kötetből:Adolf HarnackDorpatban, a livlandi egyetemi városkában, 1851. április 7-én született. Atyja nagyatyja teologusok voltak. Huszonhárom éves korában már a leipzigi egyetem magántanára; 1876-ban Giessenbe, 1886-ban Marburgba, s végre 1888-ban Berlinbe nevezik kis az egyháztörténet tanszékére, ahol mindmáig működött. 1903. óta a berlini Királyi Könyvtár elnökigazgatója. 1906-ban a titkos tanácsosi méltósággal tüntették ki, melyhez 1910-ben, a berlini egyetem százéves jubileuma alkalmából az excellenciás cimet kapta.1890-ben foglalta el székét a berlini tudományos Akadémiában. Az új tagot Theodor Mommsen üdvözölte. Beszédének kezdő szavai jellemzik Harnack tudományos munkásságának irányát és jelentőségét. Örvendünk, - úgymond Mommsen, - hogy a magunkénak vallhatjuk a keresztény dogmák történetének szerzőjét, azt az embert, aki a keleti csodamagnak világtörténeti, a lelket húsz évszázadon által majd lenyügöző, majd felszabadító egyetemes vallássá való fejlődését előttünk föltárta, aki bennünket Krisztustól és Páltól Origeneshez, Augustinushoz és Lutherhez vezetett, aki megtanított rá, hogy a kereszténységnek hatalmát és hatását ne egyedül csiráiban ismerjük meg, hanem ép úgy elágazásaiban is..."