Új Forrás 2011/3. [antikvár]

Részlet:ESZTERGOMHorváthA gyermek, akit látsz, nem én vagyok. Nem is az apám, bár lehetne az.A gyermek ölelte fehér és vidám bárány miatt, ott, a jegenyékkel szegett földút mellett, a mezőn.Apámnak is volt egy báránya: egyetlen barátja falun töltött, hosszú, nyári szünideje idején, így mesélte.Nehezen tudom elképzelni azokat az éveket, amelyek szerteoszlatták a falusi idillt, vagy inkább a magányosságot, a szonett fekete keresztrímeként menetelőt.Háború, romok, koplalás, halál.Apám ötvennyolc évet élt,és e négyekkel másodszor nem kellett találkoznia.És az ő visszatérő témája, a bárány-barát, számomra a rejtély azóta is.Akit csak kérdezhettem volna a történet hiteléről, szótlanná lett réges-régen.Soha nem fogom megtudni, hogy e bárány valóban létezett-e, vagy apám találta ki a példázat és a tanulság kedvéért.