Új Forrás 2013/7. [antikvár]

Az Ábel Jenő utcai lyuk sok-sok albérlőnek menedéke volt már. Az ostrom utáni békében egy ideig még Tipsi is ott lakott, mielőtt ismét összejöttek volna Bébivel. De aztán összeházasodtak, és együtt vették magukhoz Doxát az árvák kastélyából, és Tipsi az ötvenes években Beretnényi Géza 3 elhanyagolta az ezüsthajú hercegi hölgyet. Amúgy is rengeteg más kapcsolata VADNAI BÉBI támadt. „Én akkoriban információt ettem" - fogalmazott Dobrovicsnak egy- részlet* szer. - „Részben mint ügyvéd tudtam meg mindenkiről mindent, másfelől elcsodálkoztam az emberi természeten. Abban kutakodtam. És hogy mire jöttem rá végül? Hogy a dolgokat nem, nem a politika mozgalja, az csak rajtuk a púder. Az összes aljasság motívuma, amit elkövetnek az emberek, az mindig csak két dologból ered: a lakás és a nő. Ha az ügyeket, a feljelentéseket, a pereket, a kivégzéseket, a gyűlöletet és a kampányokat megkaparod, végső soron előjön belőlük valami lakásügy vagy nőügy. Az van mindeneknek alján, nem is a hangoztatott elvek. Koncepciós perek, koholt vádak? Ugyan már! Mindannyiszor kiderül, hogy a vádlottnak vagy túl jó lakása volt, vagy pedig megkúrta valamelyik vádló feleségét valamikor. Ez minden, fiacskám, amit továbbadhat neked egy volt információevő. És a legtöbb." És amikor Dobrovics márjócskán belenyomult újabb irodalmi témájába az Ábel Jenő utcában, egyszer csak kopogtattak a konyhából, hogy visszavigyék őt a megtagadott régibe. A két kísértő - a Hercegnő és a Közvetítő, ahogyan Dobrovics magában nevezte akkortájt Tipsit -, mint két szellem szállta meg a parányi, szétszórt papírokkal és húzódó sorokkal kibélelt szobát. Összeszorulva, egymáshoz hajolva foglaltak helyet. És a látogatókra rá volt írva, hogy előzőleg megbe-széltékjövetelük célját, mivelTipsi az ő szájról száj rájáró lakossági forrásaibólfriss információkat hozott. Azok ketten tudták, hogy Dobrovics az ő emberük, nem életük meg-rontóinak táborába tartozik. És azt akarták, hogy Dobrovics cselekedjen, méghozzá egy jó ügy érdekében megmozdulva végre. Vártak, amíg a másik befejezi a mondatot, úgy vették át egymástól a szót. „Titkos tanácskozás" -gondolta Dobrovics. - „Hármas szövetség köttetik." És nem tudta eldönteni, hogy neki való-e a helyzet. Annyit mindenesetre tudott, hogy inkább ezek itt ketten, mint bárki más. Magyarán: szerette őket. Ilyen nyakatekert módon vette észre Dobrovics a saját érzelmeit akkoriban.