Új Forrás 2020/10. [antikvár]

Csata képfestés címen múlt vasárnap Pékár Gyula, fró és képviselő pillanatnyi ihletettségében azt kérdezi tőlünk, vajon gondolunk-e a csataképfestésre, van-e kialakult véleményünk a megfestésére? Mert ha az orosz Csontváry Kosztka Tivadar 3 KI FESTHET CSATAKÉPET, ÉS KI NEM]* Válasz Pékár Gyula írására cár 12 festőt küldött ki Lembergbe, akinek az volt a feladatuk, hogy az oroszok dicsőségére festendő csataképekhez ihletettaláljanak: de a sors elűzte őket, vajon, mit tettünk mi? Van-e nekünk hivatalból apostoli számú csata képfestőnk kiküldve? Kialakult-e már vélemény csataképfestőink között arra nézve, hogy mely (Krasznik-, Sztanov Limanova-szerű) csaták, hősi epizódok lesznek epokális, nagy kompozíciókban megfestendők? Meg van-e állapítva tíz-húsz csatatéma, és gondolkoznak-e festőink e nagy kompozíciókon? Ezek után a t. cikkíró csodálatának ad kifejezést, hogy annyi jeles mecénásunk közül mindeddig senki sem tűzött ki, mondjuk ezer koronás dijat, például a limanovai magyar bravúrt ábrázoló csatakép-vázlatra. Ez jó volna: mozgásba hozná a művészi ambídókat, és foglalkoztathatná munka hiján tespedő festőinket. Végül pedig: ha a cárnak vissza kellett hívnia a maga festőit, a mi művészeink előtt nyitva az út, siessenek, használják fel a pillanatnyi ihletet, vegyék ecsetjükre a galíciai magyar diadalok szent helyeit és legyen művészi sikerük méltó a mi halhatatlan hadi dicsőségünkhöz. Minderre a nagy feladatra csak egy zsenit keres a dkkíró, aki ezt egy-kettőre megcsinálja, és a többi festőnek is megadja a formát. Épp most olvasom az angol Lapokban, hogy ott is zsenit keresneka mi dicsőségünk Letörésére, s erre a céLra egymillió font sterlinget ajánlott fel, vagyis huszonötmillió koronát, egy londoni mecénás. Kíváncsi vagyok rá, hogy ott és itt micsoda lidtádónak nézünk elébe, s vajon Lesz-e csak egy is, aki ezeknek a nagy feladatoknak a zsenije lehetne. Én magam a zsenitenyésztés kapcsán a híres Ostwald tanár urat kioktattam (Lásd ^ lángész dmű munkát), ki lehet, és ki nem lehet zseni. Van szerencsém ezt a dkkíró úrnak megfontolásra és elolvasásra ajánlani. Bpest, 1915. június 26-án •Publikálatlan kézirat. Köszönet a közreadásáért Gegesi Kiss Józsefnek és Gerlóczy Gábornak. A szöveg elhangzik a Csontváry Emlékműhely Kulturális Egyesület által kiadott Csontváry-hangoskönyv-ben. Közreműködnek: Varga Tamás és Dresch Mihály.