Új Horizont 2002/6. [antikvár]

2005. 6. számGlobalitások a magyar irodalombanMegpróbálok megjegyzéseket füziii egy A nemzeti irodalom és a globalizádó című elképzelt előadáshoz. Az ilyen írás a temaészetéből kővetkezően töredékes, glosszaszerű. Elnézést érte.Kezdjük a legelején.A lokális kultúrát már Aiionj'imis, az első globális" elbeszélőnk is lekezelően emlegeti. Amint az általánosan ismert, Gestája prológusában megvetéssel szól a parasztok hamis meséiről". A magyar középkorban s később sincs olyan képviselője a globális" latin nyelvű magas kultúrának, aki legalább meg ne, vagy még inkább le ne mosolyogná a művészet helyi, népnyelvű megnyilvánulásait.A mi Anonymusunk azért mást is tesz, nem csak lemosolyog és megvet: megírja az első magyarországi regényt, vagy legalábbis - a középkori irodalom ismert Trója-története mintájára - egy izgalmas, fordulatos magyar történelmi elbeszélést szerkeszt.A bevezetőben egy bizonyos N. nevű, feltehetően francia vag}' olasz iskolatársát emlegeti, elmondja, hogy ennek az N.-nek a kérésére írta meg a művét, öt akarta tájékoztatni a magyar királyok és főurak nemes számlázásáról.S P. mester ezzel a jeles műkezdéssel is hagyományt teremt, utána náhmk a tájékozatlan külföldi iskolatársak, tanárok, írástudók érdeklődésére vagy magyarságot fitymáló véleményére hivatkozni divat lesz, a különböző magyarországi vagy magyar nyelvű művek bevezetőiben szinte toposszá növi ki magát a fordulat: az idegenek barbároknak mondanak bennünket, s én, íme saját alkotómunkámat szegezem szembe az igaztalan váddal. Kimutathatóan így születik például Bornemisza Péter Magyar Elekíráin, vagy mondjuk az első magyarországi irodalomtörténetünk, Czwittinger Dávid híres Specimenje (azaz Bizonyítéka, és nem Kisérle-/e, ahogy az irodalomtörténeteink fordítják a címet), de azt hiszem, tidajdonképpen még a huszadik század elejének a nagy irodalmi vállalkozása, a Nyugat is úgy jött létre, mint Zrínyi korszakos művei, ti. abból a meggyőződésből, hogy tehetségben és tanulási készségben egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak, s mi is képesek vagyunk felzárkóziii a legmodemebb nyugati irodalmi progresszióhoz.A legszívesebben azt mondanám: ezek a korai és későbbi íróink adekvát módon válaszoltak a latin-keresztény-iiyugati globalitás kihívására, olyan műveket alkottak, amelyek a globalitás szuverén módon elsajátított és alkalmazott nyelvét saját, hazai jelentésekkel dúsították.Ugorjunk az időben:Olvasom a Wolf Lepeniesszel. a berlini Wissenschaftskolleg vezetőjével készített interjút a 2000 júniusi számában. A tudós szociológus egy libanoni numkatársárói mondja, hogy az a reggeli után rendszeresen fellép az intemetre, és a legfrissebb bejriiti lapok elolvasásával kezdi a napot. Berlinben, Európa kellős közepén. S Lepenies ennek a libanoni-európai-globális