Új Horizont 2003/4. [antikvár]

2005. 4. szám Jankovics Marcell A rejtelmes sziget Az általam ismert szimbólumszótárak, lexikonok egyikében sem található „sziget" szócikk. Nem tudom, miért nem. A mi JelképtámvAáiaa azért nem szerepel, mert a szerzők (Hoppál Mihály, Szemadám György, Nagy András és jómagam) megállapodása érteimé-ben gyűjteményünk képeskönyv, s emiatt csak ábrázolt jelképek kerülhettek bele. Ez a döntés veszteséggel járt, hiszen nem a „sziget" volt az egyetlen, amit elveinkhez ragasz-kodva nem is mindig következetesen „kihagytunk", miközben nem egy szócikk illuszt-rálatlan maradt. A magam részéről sajnálom, hogy így történt, s azóta is lesem az alkal-mat, hogy bepótoljam a mulasztásaimat. Hálás téma a „sziget", s nemcsak jelképi értelmében. Hiszen elég csak kimondanom (gondolatban) e szót, s máris sűrű egymásutánban jutnak eszembe témába illő iflúkori olvasmányaim: az Odüsszeia, Szindbád tengerész történetei az Ezeregyéjszaka meséiből, Gulliver utazásai Swifttől, Vörösmarty Délszigete, a Jókai megálmodta Nepeam sziget és az Aranyemberhm szereplő „Senki szigete"; A rejtelmes sziget, Két év vakáció Verne Gyulától; természetesen Robinson Crusoe története (Defoe), A kincses sziget (Stevenson), Dr. No szigete (lan Fleming), hogy csak néhányat említsek közülük. (Nem egészen ebben a sorrendben olvastam őket. Ez a sorrend szimbolizmusuk spektrumát fejezi ki.) A felsorolt bestsellerek ékesen bizonyítják, hogy a sziget archetoposz, és hogy a „szigetlét" az írásbeliség kezdeteitől foglalkoztatja az ember képzeletét. E körből kiemelkedik - hogy ide illő képzavarral éljek - az elsüllyedt szigetről, Atlantiszról folyó, nem egyszer tudományos igényű képzelgés. És bár az olvasási kedv hanyatlik, számtalan, szigeten játszódó fihn jelzi, hogy a téma iránt változatlan az érdeklődés. A klasszikus történetek filmes feldolgozásaitól a művészfilmekig (Kaneto Shindo: Kopár sziget), giccses robin-zonádoktól (Kék laguna) akciófilmekig (akármelyik James Bond film) vagy éppen Disney Atlantisz című rajzfilmjéig. Ezért aztán a vicclapokból sem hiányozhatnak a „szigetes" karikatúrák, s hasonló, lélektani okból kívánatos úti cél, egész éven át sokmillió turista kedvelt nyaraló helye a meleg tengeri sziget, legyen az Antillákon, a déli tengereken vagy akár csak itt, a szomszédban: az Adrián. A hatalmas érdeklődés arra vall, hogy a sziget-toposz alapja igen régen rakódott le kultúránk és lelkünk legmélyén. Nyilvánvalóan azzal összefüggésben, amit geológiai, antropológiai és kulturális tanújelek ismeretében állítanak a mondott szakterületek egyes képviselői, nevezetesen, hogy az ember őstörténete során valamikor alkalmazkodni kényszerült a nagyobb szárazföldektől elszigetelt vízi élethez. Geológiailag bizonyított, hogy a történelem előtti időkben a tengerek szintje huzamosabb ideig többször is jóval magasabb volt a mostaninál. Antropológusok az ujjaink közötti „úszóhártyát", testszőrzetünk áramvonalasságát, a csecsemők otthonosságát a vízben és más élettani sajátságunkat, amellyel rokonaink, az emberszabású majmok nem rendelkeznek, a hajdani vízi életmód bizonyítékának tekintik. A vízözön-mondák vagy Sörös István megalapozotttiak tűnő feltevése.