Új Horizont 2005/3. [antikvár]

2005. 3. szám 950 éves a Tihanyi Bencés Apátság Békénket keressük Tihany a táj szépségével, gazdag múltjával és jelenével, az itt élő emberek teremtő erejével és talán legfőképpen a messzire látszó Apátsággal kitüntetett, szent helye hazánknak. Hosszú századok során vált kihagyhatatlan részévé történelmünknek, nemzeti kultúránknak, irodalmunknak, művészetünknek. Nem túlzás azt mondani, hogy így valamennyiünk személyiségének is része lett, ott van bennünk, amikor békénket, harmóniánkat keressük. Az idáig vezető utat most, alapításának 950-dik évében lélekben, emlékezésünkben éljük újra. Ez az ünnepség erről szól. A meghívóban ezt olvashatjuk: „Ünnepeljünk együtt mindannyian, akik számára fontosak gyökereink, kereszténységünk, magyarságunk, európaiságunk." Magam e köszöntőben arról szólnék, hogy történelmünk elején hogyan is fonódtak ösz-sze ezek a gyökerek, hogyan testesült meg, hogyan lett szerves egységgé a magyarság, a kereszténység és az európaiság. A magyarsággal kezdem. Mert hát rólunk van szó, és messziről jöttek a magyar honfoglalók. Anonymus Gestája szerint a vezérek még messze a Kárpátokon kívül vérszerződésben döntöttek úgy, hogy választott fejedelmükkel az élen elindulnak Pannóniába. Ez vándorlásuk sorsdöntő, alkotmányos jövő- és társadalomszervező döntése volt. Ha az a hét törzs nem szerveződik össze, nem rendeli alá magát a fejedelemnek és a közös célnak, valószínű sosem jutottunk volna a Kárpát-medencébe, és ma nem lenne Magyarország. A történészek szerint már e korai időkben is kellet ehhez valamiféle sajátos, az összetartozás érzését megteremtő, bátran cselekvő magyar önazonosság. Megjelent ez az élet újrateremtésében, az egyén és a közösség védelmében, az ellenséggel és a természeti csapásokkal szembeni ellenállásban, a vándorlás és a közösség szervezésében, a közösen beszélt nyelvben, énekben, eszmékben és hitvilágban, a harcmodorban, a halászat-vadászat, a kézművesség, az állattenyésztés tudásának állandó gyarapításában. Ott volt ez az ősi életerő a már odáig megtett 10-15 ezer kilométeres, mocsarakon, sivatagokon, jeges folyókon, hegyeken, szüntelen veszély közepette megtett útban, és abban ahogyan befogadták más népek tapasztalatait. Ez tette lehetővé, hogy közben idegenekkel barátságot, szövetséget kössenek. Elhangzott a május 21-diki ünnepségen