Új Horizont 2006/4. [antikvár]

2006. 4. szám Balogh Elemér Föl nem akasztottak balladája A hely szelleme? Van neki egyáltalán?, kérdezhetné a kételyek útjelző karói között tétován botorkáló, jámbor halandó. Már hogyne lenne! Hiszen a Teremtő az egész mindenséget szellemekkel népesítette be. Varrnak, akik angyaloknak mondják őket. A kordivat? És ha a kor elmúltával ómódivá válik ez a divat, elillan feledékeny lelkeinkből? Nemzeti hagyomány? Értékőrzés? Honszerelem? Honfi(vagy honf[y)bú? Visszavágyódás egy veszni hagyott hazába? Soha nem gondolta végig úgy istenigazában Csomay Felicián, hogy mi is vonzza öt újabban, hogy így eljárt fölötte az idő, fonnyadt rózsamuskátliként s amikor már az otthoni tengés-lengésbe végképp belefáradt, egyre gyakrabban a Királyhágón túlra. Erdélybe. Főképpen Csíksomlyóra. Az ottani Szűz Mária, Babba Mária babonákkal és csodákkal körülkoszorúzott, megszentelt ölének oltalmába. A magyar vezeklésnek és talán feloldozásnak erre a misztériumokkal teli tisztítóhelyére. Csak ment és ment, talán, hogy megkeressen valamit, ami szép csöndben elsomfordált befbrgetegesedett mindermapjaiból, talán a könyörtelen szélsodrásban lekókadt élete értelme után kutatva, s hogy ott sem lelt rá arra, amire ácsingózott, visszavánszorgott a csonka országnak meghagyott zónába. Aztán újra és újra nekivágott az útnak, hogy hátha mégis .Lent, a ferences kegytemplom parkolójában alig találta meg kocsiját, százával torlódtak össze a világ sok tájáról idesereglő buszok, autók, motorkerékpárok, de nagy sokára sikerült kievickélnie a Csíkszeredába vezető útra. Hazafelé sokat mérgelődött a folyamatos zötykölődés miatt, a kaptatókon, lejtökön átvezető, girbe-gurba erdélyi utak tele voltak kátyúval. Egyszer-egyszer, amikor a Hargita hágóján áthaladva kitárulkozott előtte egy-egy völgykatlan segélyt kérőén az ég felé mutató falusi templomtornyával vagy hallgatag fenyveseivel pompázó hegyoldal, megállt bámészkodni, teleszívta tüdejét friss levegővel. Nem sietett, hiszen itt inkább otthon érezte magát, mint az anyaországban. Bekapcsolta az autórádiót, tudta, hogy a budapesti adók némelyikét még itt, a székelyek lakta településeket összekötő utak huppanásai közben is úgy ahogy tisztán lehet fogni. Lássuk csak, mi újság a nagyvilágban! Változik-e valami ott, ahol már időtlen idők óta nyoma sincs valódi változásnak? Csavargatta a keresőgombot, de először csak mindenféle idegen nyelvű karattyolások, idegesítő, hurutos zenék jöttek be a legtöbb állomásról. Recsegés. Sercegés. Pattogás. Már