Új Írás 1966. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet:TAKÁCS IMREA csoda-asszonyLehűlt az erdő, mint a negyven év szívemben; ősz van, de nem fáradó, inkább önpusztítóan tékozló ősz.Nézek a visszavonuló nyár után, elhúzódott vele a fény, a meleg s a hatalmas emlőjű csoda-asszony.A kemence-ölű, a domb-fenekű, a bíbor-virág-húsú, a rozs-szőrzetű, aki befogadott és táplált engem.Aki Rembrandt feleségére hasonlított, az üzletasszonyra, a vastag nőre, a kényes Saskiát aki feledtette.A tavasz éretlenségén aki győzött, testének melegével a hazám volt a nyárral visszavonult a csoda-asszony.S míg az erdők bőgnek utána, mint a borjúk, tűz után lombozatukból füzet gyújtva, gyorsan eltékozolva a tartalékot:a bolond gyertyánok alatt megállok én, okát keresni szépnek, szomorúnak a lehűlt erdőben és a negyven évben.