Új Írás 1972. július [antikvár]

Részlet: GYURKÓ LÁSZLÓ A búsképű lovag Don Quijote de a Macha szörnyűséges kalandjai és gyönyörűszép halála ELSŐ FELVONÁS (A színfalak mögül templomi gyászének SANCHO PANSA bejön s lekuporodik a színpad egyik sarkában. Kisvártatva megjelenik a LANTOS: megáll a másik sarokban. Aztán valamennyi szereplő bejön énekelve, elöl a karinget viselő PAP, mögötte a HÚG, talpig gyászban, a CSENDŐR karjára támaszkodva. Négy férfi a vállán hozza a nyitott koporsót, melyben DON QUIJOTE fekszik. A menet, szakadatlanul énekelve, végigvonul az egész színházban, majd leteszik a koporsót a színpad közepére. A HÚG zokogva ráborul, a PAP megáldja a holttestet, a gyászolókat, a nézőket, aztán valamennyien elhagyják a színpadot. Az ének elhallgat. SANCHO lassan odamegy a koporsóhoz, sokáig nézi a holttestet, majd hangtalanul sírni kezd. DON QUIJOTE fölül a koporsóban. DON QUIJOTE: Ne bőgj. Hisz ez csak játék. Színjáték. Az életben minden másképp van. SANCHO PANSA: Másképp? DON QUIJOTE: Persze. Egészen másképp. (Kilép a koporsóból, leporolja a ruháját. ) Induljunk, Sancho.