Új Írás 1972. (nem teljes évfolyam) I-II. [antikvár]

DÉRY TIBOR Alkonyati táj egy gyilkossággal s a folytatásával Képzelj magad fölé egy hatalmas eget, amilyet a biblia terített egykor a föld fölé. A nap oly gyorsan zuhan, hogy szalag alakúvá nyúlik s a látóhatár máriá megperzselődótt és szikrákat hány: az alacsonyság védekezése. Hasonszenvi módszer: tűzzel a tűz ellen. De a törpeség honnét szakassza a lángokat, amelyekkel ellentállhatna? a gyilkosokból? Képzeletedben egy hosszú nyárfasort állítasz föl, mely ráfutna egy esetleges folyópartra. De fasor még nincs a történelem előtti idő kavargásában, a viharok szétzilálnák. Megfelel helyében egy fiatalabb, ritkás erdő is, a folyópart felé igyekvő, mely még alkalmasabb is, hisz a fasorban a gyilkos csak rejtőzve, fa mögül fa mögé ugorva s futva követhetné áldozatát, a fiatal bükkös azonban cinkosán beszövi lombja közé. Itt valamivel sötétebb is van, mint az elképzelt nyárfasorban. De az égi ütközet színei ide is benyomulnak. Kérdezhetnéd, hogy egy vérvörös háttér illik-e jobban a gyilkossághoz vagy a sötétedés, de nem választhatsz. A tényállás kőtáblái le vannak fektetve. M(g az erdő csöndes sóhajtozását figyeled, levéléleinek súrlódását s mélyen alattuk egy-egy bogár nyomta fűszál kényes hajladozását, fölötted a bárányfelhők már pirulni kezdenek, emitt eperpirossá, arrébb lángsárgává, s körülöttük az ég öblei, melyekben fürdenek, kékből lassanként almazölddé váltanak át: mint az erdő, a látomástól te is sóhajtasz bizsergő talpad és fejbőröd között. S hallgatod a közeledő folyó hullámainak kis loccsanásait: egy-egy tapasz mindegyik sebedre. Annyi sérülésed volna, ahány csobogás? A páfrányok klorofiles illatával kenjük be őket, pólyázd be a szél gézkötésével is, majd csak beheged bőrödben a világ. Más apró neszek is mocorognak, egybeszőni a csöndet, melyben egyszer talán majd nyugodt lélekkel elpihenhetsz. Eliramodik egy cirpelés, utána egy madárfütty, s nem kell utolérned őket. Ha a gyilkos halk léptei nem hallatszanának, hihetnéd, magad vagy a földön. Magad: mag. Magasság magja? Magasság magánya: oda kívánkoznál vissza? Magvavált világoddal farkasszemet nézni, mag? Magad is továbbhasadni, mag? Nézz szét magad körül, a történelem előtti erdő - melynek árnyékai közt a gyilkost követed -, minden alkatrészével, fűvel, fával, bogárral, a páfrányok alatt futó gyíkokkal s a légben lebegő lepkékkel össztáncra állt fel, bomlástermékei húzzák a talpalávalót: s te kiállnál a sorból? Kilépnél a teljességből? Tekintetedet az alkonyati égre függesztve, melynek ködformációi között egy felmagasztosult tearózsa nyílt ki, kelyhében egy hosszú ezüstlamé nyíllal, almazöld alapon? Nézheted, használati utasítás nem adatott hozzá. Ahogy a Braille-írás csak a vakoknak, az égi és földi tünemények is csupán az alázatos szívűnek szolgálnak felvilágosítással. , I. f'íiv'. I'.