Új Írás 1987. július [antikvár]

VOLLY ISTVÁN h. „Az élő Bartók Béla" ^f it' Franciaországban Párizsból érkezett egy remek könyv. Béta Bartók vivant, képekkel, kottákkal, sok eddig ismeretlen adattal. De mindennél lényegesebb, hogy feltárja, miképpen értékeli a francia zenei világ a magyar zeneóriást. Természetes, hogy a francia zenei szakértők a sajátos francia szemlélettel közelítik meg Bartókot, és sok mindent észrevesznek, ami a zeneszerző hazájában inkább rejtve maradt, A mű formája nyilatkozat-gyűjtemény, valóságos Bartók-olvasókönyv, gördülékeny stílusban. A szerkesztő-szerző, dr. Gergely János mind a francia, mind a magyar zeneélet egyik legjobb ismerője, Bartók életművének kiváló szakértője. A budapesti egyetemen magyar-francia tanári oklevelet szerzett, ezzel egyidejűen a Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzést tanult. Tevékenyen vett részt az ifjúsági ? haladó mozgalmakban, majd (Vlohácson lett gimnáziumi tanár. Ebben az időben i;j helyezték rendőri felügyelet alá és állását elvesztette. Nem bízva magyarországi jövőjében, a harmincas évek végén Párizsban telepedett meg. A német megszállás '' alatt részt vett a francia ellenállási mozgalomban. 1945 után a párizsi Magyar !¦' ' Intézet vezetője, majd a Keleti Nyelvek Főiskoláján a finnugor tanszéken tanít. | 1981-ben a centenáris Bartók-ünnepségek egyik szervezője és elnöke. Mindezt i azért mondtuk el, mert a francia honossá vált Gergely megérezte, hogyan kell ' szólni Bartókról - a franciáknak. Bartókról leginkább angol nyelvű könyvek és tanulmányok vannak forgalomban, Gergely francia nyelvű tanulmányai (Béla Bartók compositeur Hongrois, La Revue Musicale, 1980. I-II-III. önálló kötetben) éppen ezért is hézagpótlók. A Béla Bartók vivant ugyanakkor műfajában is egészen újszerű a Bartókról írt munkák sorában. Mintegy negyven kortárs zenész, író, tanítvány, előadóművész emlékezik és nyilatkozik a zeneszerzőről, franciák, magyarok, amerikaiak; mindazok, akik Bartók emberségét, humorát, szarkazmusát, csípős kritikáit még élőben-frissiben érzékelhették. Az egykori tanítványok és munkatársak emlékezései részben életrajzi és zenetörténeti forrásértékűek. Közös érdemük, hogy nem mesterkéltek, nem kozmetikáltak; a párbeszéd rögtönzött elevenségével - Gergely János a kérdező - sokszor jelentéktelennek tűnő részleteket is megörökítenek. Minden szűrést kerülő őszinteséggel idézik fel a zárkózottnak vélt Bartókot, korán letűnt életének munkamódját. Az egyes nyilatkozatok, írások más-más országból, másmás térben és időben tárják fel a kor legnagyobb zeneszerzőjét, és - ami ritka j jelenség-egymásnak nem mondanak ellent, inkább kiegészítik egymást. Összefő- ,|' ', gó vezérfonal vagy „szempont" nincsen. Pontosan harminckilenc „társszerzője" van Gergely újszerű Bartók-könyvének, a negyvenedik ő maga, aki mint kérő és ¦ kérdező csupán arra ügyel, hogy a nyilatkozó azt mondja el, ami számára a legemlékezetesebb, legegyénibb élmény Bartókról. Atémáktarkasága eleve száműzi az unalmat, a szakmunka szigorát: a rendkívül sokarcú Bartók sokoldalú 1 ! t