Bővebb ismertető
Részlet:
JÓKAI ANNA
Szegény Sudár Anna
Erdélyi naplórészlet
márc. 2.
Kálmus megkezdte az ásást, gallyazunk, Balázs téblábol körülöttünk, egy-két gallyat behord a kupacba, de nem valami kitartó, erre még rá kell nevelni. Ekaterina „a fiam anyósa" javulgat, már be tud egy levest keverni, de még szó sincs utcai sétáról. Én meg már napok óta lesem a szemeteskocsit, ez a délelőtti szórakozásom. Újabban itthagyják a szemetet a kapu előtt rohadni, ha nem vagyok elég éber. Bezzeg Berkuluciék elől pontosan elviszik !
márc. 5.
KÖSZÖNÖM, ISTENEM! Ma Ankuca menyem váratlanul előállt, mit szólnék hozzá, ha nyárra a gyerek ideköltözne egészen?! MIT SZÓLNÉK?! HA VAN MÉG VÁGYAM EBBEN A KESERVES ÉLETBEN EZ AZ EGYETLEN EGY
Köszönöm, köszönöm, köszönöm, és megint kaptam csirkelábat és csirkefejet, odakünn plusz tizenkét fok van már, csak egy egészen kicsikét szemerkél. MÉGISCSAK SZÉP AZ ÉLET, „ó, élni, ó élni, mi édes, mi szép"-vallom Madáchcsal nem tudják ezek q rohadtok végképp elrontani.
márc. 8.
Ha nyárra megkapom, onnan már csak egy lépés, hogy örökre ideadják. Elég lesz Ankucának az anyja pátyolgatása! Ezért a menyemet kell elsősorban megnyernem, Kálmi sajnos úgyis azt teszi, amit Ankuca mond neki. Egyelőre nyájas képet vágtam hozzá, hogy most visszavitték, úgy csináltam, mintha minden szeretetem ellenére megkönnyebbülnék egy kicsit, még Kálmus jóférjemnek sem árultam el, máris mennyire hiányzik a kis jószagú teste, a puha érintése, még Kálmusnak se, amikor tegnap este diadalittasan visszatelepedett a helyére, és fejét a mellemre fektette. „Engem is szeressen a mami" - ezt gügyögte, a feje tetején az ezüstösfekete forgó égnek állt, tényleg, egy nagy kamasz ő is, J enfant terrible". bár ez nem egészen illik rá, mert igazán nincs benne semmi rettenetes Jószívvel öleltem magamhoz. Balázs illata beszívódott a kispárnába, azt gyűrtem a nyakam alá. j'attendre, mon ami zsötandré, lánykoromban de sokat énekelte anyám, lemezen
Az írónak a könyvhétre megjelenő könyvéből
3
Jókai Anna (Budapest, Józsefváros, 1932. november 24. – Budapest, 2017. június 5.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és József Attila-díjas magyar író- és költőnő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. 2015-ben a Forbes őt választotta a 8. legbefolyásosabb magyar nőnek a kultúrában.
Jókai Anna 1932. november 24-én született Budapesten. Már kisgyermekkorában érdekelte az írás, de tizenhat éves korában felhagyott vele és csak későn, 33-34 éves korában folytatta újból és vált íróvá. 1951-53 között könyvelő, 1953-1957 között népművelő, művelődési előadó volt. 1956-ban felvételizett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, levelező tagozatra és így munkáját tovább folytathatta 1961-ig, mint főkönyvelő. 1961-ben magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett és tanított 1961-től 1970-ig a Budapest VIII. ker. Jázmin utcai általános iskolában. 1966-ban jelentkezett legelső novellapublikációjával, 1968-ban pedig a 4447 című regénnyel. Közben folyamatosan tanított, 1971-től 1974-ig a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnáziumban. 1968 és 1977 között öt regénye és négy elbeszéléskötete jelent meg, többek között 1969-ben a Kötél nélkül című novelláskötete. Művei ettől fogva az olvasók érdeklődésének középpontjába kerültek és egyre többen olvasták írásait. 1974-től csak írói hivatásának él, szabadfoglalkozású író. 1986-1989 között az Írószövetség alelnöke, 1989-től elnökségi tagja, 1990-1992-ig elnöke volt.
Akárcsak Németh László, íróként is „megmaradt tanárnak”: műveiben gyakran jelennek meg pedagógusok (Tartozik és követel, A forma, Magyaróra, Szép kerek egész, Selyem Izabella), a tanári hivatás, a tanítás lehetőségének és értelmének problémái. Műveiben megjelennek az emberi közönyösség elleni küzdelem, a szeretet képviselete a világban, a spiritualitás, és a keresztény értékek.
Kántor Péter 1949-ben született, Budapesten. Költő, műfordító.
1973-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán angol-orosz, majd 1978-ban magyar szakon szerzett diplomát. 1973 és 1976 között budapesti középiskolákban dolgozott nyelvtanárként. 1984 és 1986 között a Kortárs munkatársa. 1990-91-ben Fulbright ösztöndíjas az Egyesült Államokban. 1997 és 2000 között az Élet és Irodalom versrovatvezetője.Verseskötetei: Kavics (1976), Halmadár (1981), Sebbel-lobbal (gyerekversek, 1983), Grádicsok (1985), Hogy nő az ég (1988), Napló 1987-1989 (1991), Fönt lomb, lent avar (1993), Mentafű (válogatott versek (1994), Búcsú és megérkezés (1997), Lóstaféta (2002), Trója-variációk (2008), Kétszáz lépcső föl és le (gyerekversek, 2005), Megtanulni élni – Versek 1976-2009 (2009), Köztünk maradjon (2012).
A brémai muzsikusok című gyermekdarabját 1999-ben a Stúdió K mutatta be (Fodor Tamás rendezte). Fontosabb műfordításai: Pilnyak: Meztelen év (1979), Remizov: Testvérek a keresztben (1985), Puskin : A kapitány lánya (2009). Válogatásában jelent meg az Új kabát, utolsó esély – kortárs brit költők antológiája (1993). Visszanéző címmel kortárs költők esszé-antológiáját válogatta és szerkesztette (2000).
Verseit több nyelvre lefordították; több nemzetközi költői fesztiválon szerepelt Európában, az Amerikai Egyesült Államokban, Afrikában, Kínában.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Halmadár (1981), Grádicsok (1985), Hogy nő az ég (1988), Búcsú és megérkezés (1997), Lóstaféta (2002), Trója-variációk (2008), Megtanulni élni - Versek 1976-2009 (2009), Köztünk maradjon (2012), Egy kötéltáncos feljegyzéseiből (tárcanovellák) (2016)
Díjai
Wessely László-díj (1990), Déry Tibor-jutalom (1991), Fulbright-ösztöndíj (1991), Füst Milán-jutalom (1992), József Attila-díj (1994), Soros Alkotói díj (1999-2000), Vas István-díj (2004), Babérkoszorú-díj (2007), Palládium-díj (2009), Radnóti-díj (2012), Artisjus Irodalmi Nagydíj (2013)
Tagja a Szépírók Társaságának, a Digitális Irodalmi Akadémiának és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.
A szerző portréját Szilágyi Lenke készítette.