Új magyar költők II. [antikvár]

A Tanítás Problémái előbbi köteteként a modern magyar líra képviselőitől jelent meg versegyüjtemény; antológiánk ennek kiegészítése akar lenni. A legfiatalabb magyar lirikus nemzedék mutatkozik be itt s talán nem felesleges néhány szóban vázolni azt, hogy miben kapcsolódik a amagyar hagyományba és mi az az újdonság, amit irodalmunkban jelent. Az a költői nemzedék, amelyik harminc és negyven év között most érte végleges kikristályosodását, szellemi arcvonásainak kialakulását, az előtte járóktól, Adyéktól, szenvedélyes közéleti érdeklődést örökölt. A háború előtti évek s főleg Ady politikai költészetének légkörében nevekedett költővé és természetes lett volna, ha a magyar irodalom ősi hagyományainak folytatásaként hozzászól a magyarság sorskérdéseihez. A nemzeti sorstragédia és az azt követő belső alakulások, a társadalomnak Szekfű Gyula által neobarokknak nevezett megmerevülése azonban útját állták a költők közélseti kezdeményeinek s az első lendületet keserű kiábrándulás követte. A költő, mihelyt észre kellett vennie, hogy trombitái az új Jerikó falait le nem döntik, titkolhatatlan elégedetlenséggel vonult vissza az önmagáért való lira területére és csak szemrehányó oldalpillantásai jutottak a maga útját követő "nagy élet"-nek.