Üvöltök fájón a kor bajaival [antikvár]

részlet Obersovszky (Oby) Gyuláról Pécsett született. Tizenöt évesen (1942) jegyzőgyakornok Ibrányban, később Püspökladányban. 1945-1949 között a Színművészeti Főiskola hallgatója. A Népi Kollégiumok Országos Szövetségének munkatársa, a Szabó Dezső Népi Kollégium és a Horváth Árpád Színészkollégium alapítója. 1949-ben a Dongó című hetilap rovatvezetője, a Dongó Színpad életrehívója, majd a Hajdú Megyei Néplap munkatársa. 1954-től a Magyar Újságírók Országos Szövetsége vezetőségi tagja. 1954-ben Budapestre költözött, és színházi tanfolyamokat szervezett. Kulturális életünk problémái és hibái címmel tartott előadásáért tisztségeitől megfosztották. 1956-ban a Hétfői Hírlap rovatvezető helyetteseként dolgozott. 1956. október 23-án részt vett a Magyar Rádió ostromában, és megalapította az Igazság című lapot November 4-e után Elünk címmel indított illegális újságot Részese volt az 1956. november 23-ai „néma"— és az 1956. december 4-ei nőtüntetés szervezésének. Izgatás vádjával négyévi szabadságvesztésre, majd államrend ellen irányuló szervezkedés vádjával halálra ítélték, melyet a nemzetközi tiltakozásra életfogytiglani börtönbüntetésre változtattak. 1963-ban közkegyelemmel szabadult A Sportfogadás szerkesztője volt írásai a rendszerváltásig Oby Gyula álnéven jelentek meg. A Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja. Az újrainduló Igazság, majd az Élünk, haláláig a Vagyok folyóirat szerkesztője volt. Csalódott, haragos és türelmetlen volt, de hirdette az 1956-os igazságokat. Aggódott, hogy a nyolcvanas évek végén váradanul és hirtelenül újra fellobbant láng lassan elhalványul, és elsüllyed az állami protokoll mocsarában. Az Ő igazsága Magyarország igazsága volt és marad. 5