Üzenetek, vallomások, strófák [antikvár]

Hü— Köszöntő József Attila születésnapja mindig kedves, mindig várva-várt tavaszi ünnepünk. Mára újjáéledt a természet, véget ért a szürke napokkal terhes időszak, s ezt kitörő örömmel konstatálja mindenki, aki él. Ebbe a csodálatos tavaszi időszakba, a húsvéti feltámadás időszakába ékelődik be minden évben ez a születésnap, amit országszerte (és évtizedek óta) lelkesen és kitartóan ünnepelnek az emberek. Talán azt is ünnepeljük ilyenkor, hogy még vagyunk, és bízunk abban, jövőre is újra leszünk, hogy megújulunk, hogy képesek vagyunk erre. A társadalom megmaradása és a folytonosság egyik fontos feltétele a kultúra léte, az olvasott, művelt emberfők sokasága. Ehhez ad nagyon jó alapot az irodalom, s azon belül a vers. A vers olyan, hogy látszólag semmi szükségünk nincs rá. Mégis, megérint belőle a másik ember tapasztalata, érzései, a szelleme. Az alkotó közlési vágya kiteljesedett, amikor papírra vetette gondolatait, s ezeket illik komolyan venni, még akkor is, ha játékos, pajkos, sokszor egyszerűnek tűnő. Minden vers komoly szándékkal íródik, méltó tehát arra, hogy ezen szép tavaszköszöntő ünnepünkön a nagy előd születése napjára emlékezve, megsüvegeljük a Verseket! A Spangár András Irodalmi Kör pályázata sikeres volt, idén is antológia született a pályaművekből. Gratulálok a díjazottaknak, további sikereket és értő olvasókat kívánok nekik, mint ahogy a résztvevőknek is! Mert a szó azért születik, hogy közvetítésével az emberek megértsék egymást. S talán ennél nincs is fontosabb manapság! Karaffa Gyula