Vallomások, viták [antikvár]

Tanulmányokat, cikkeket, interjúkat tartalmaz Benjámin László új könyve. Más és más időben, más és más alkalomból születtek ezek az írások, de valamennyien egyetlen központi kérdéskörről szólnak, arról, ami egész életében foglalkoztatja, s amely írásának is forrása. Hűség a munkásosztályhoz és a szocializmus eszméjéhez. Ennek a hűségnek és eszmének a szolgálatába állította verseit, s ennek szenteli ezt a prózakötetet is. Petőfit, Adyt, József Attilát, Illyés Gyulát, Zelk Zoltánt, Csanádi Imrét, Kis Ferencet elemzi és értékeli mint példaképet, elődöt, pályatársat. Emlékezik saját pályafutásának némely eseményére, a harmincas évek kezdő poéta időszakára, töpreng a munkásművelődés kérdéseiről és a szocialista irodalom sorsának alakulásáról hazánkban. Vall emberi, politikai, esztétikai élményeiről, és vitázik mindazokkal, akik különféle meggondolások ürügyén nyíltan vagy kendőzve kikezdték az ő igazságait. S miközben a jelen gondjain töpreng, s keresi az irodalmi és művelődéspolitikai fejlődés lehetőségeit, kegyelettel emlékezik az elfeledettekről, a ma és a jövő példát mutató hagyományairól. Próza, mégis költői vallomás, személyes meggyőződés megvallása ez a könyv.