Válogatott írások [antikvár]

EMBERI SZÍV Mi vagy, szív? Mit akarsz? Miért fájsz, miért örülsz, miért csalod magadat és miért nyögsz? Mondd meg nékem,mert sokat hányattatom keserved tengerének kősziklái közt,ha kivánsz-é első és uralkodó indulatod által csendességrehozni? Min törődöl? Micsoda jármot vettél magadra a születésbe? Fáradhatatlan lettél szüntelen olvasni, írni semberi nemzetünknek viselt dolgait fejembe forgatni, mit akarsz e szomorú hivatallal? Akarod-é, hogy az embereknek annyi vérontásokba és tévelygésekbe keressem gyönyörűségemet? Emberek után indulsz a hajdani időkbe, stigrisekre találsz, melyek lakóhelyeiket égetvén, önnön magokat szaggatják. Ah, hogy az ember ne tanulja soha e világnak dolgait mélyen, ha a magános keserűségnek tengerébe nem akar alább süllyedni s könyvei közt ide-tova könnyebbülésének reménysége nélkül habozni I Nézd meg e világot, mit mivel, és kérdjed osztán, ha ember-é az ember. Elragadt engem is a szívem, tanulni indultam, nyugodalmat,erőt, nagyságot kerestem; azt véltem, mint a gyermek, hogyha magas hegyre mászok, onnan elérem az eget Feltörekedtem, és látom, hogy a legnagyobb hegy tetejéről éppen annyira van, mint a legmélyebb barlangnak fenekétől.Megnéztem az emberi bölcseket, okoskodtam vélek, vélvén,hogy a természetnek nemes titkaival boldogságomat, örö-