Válogatott műfordítások [antikvár]

Huszonötéves műfordítói munkásságom termését gyüjtöttem össz ebbe a kötetbe. Mikor a kiválogatás gondjába elmerülve átlapozgattam e huszonöt év alatt halomba gyűlt versfordításaimat, önkéntlenül is megkérdeztem magamtól, mi késztetett rá, hogy annyi idegen költő tolmácsa legyek. Bizonyos, hogy kezdetben vidéki magányomat próbáltam gyógyítgatni velük. A hagyományaimra nagyon is büszke, de azokat már helytelenül értelmező kisváros vaskalapos szellemű légköréből a világirodalom tágasabb mezeire vágytam, és társak, rokonok után kutatva, idéztem meg a nagy nyugati költőket. Kerestem és meg is találtam azokat, akik fiatalkori vergődésem kínzó kérdéseire feleletet adtak, és amit én akkor még a magam nevében kimondani nem tudtam, kimondattam velük. Akkoriban verseimben, de méginkább versfordításaimban, volt is bizonyos gőgős magánykeresés, illetve ennek a keresett magánynak igazolása, amikor bennük és általuk akatam kiemelkedni a szürke mindennapiságból és a költészet formai szépségeivel igyekeztem feledtetni sokszor oktalan kínjaimnak egy biztos okát: magát a kort, mely reménytelennek tetsző nyomorba taszította népem millióit és béklyóba verte a szellem munkásait. A felszabadulás meghozta nekem is a magam egyéni felszabadulást, nemcsak a költőnek, hanem méginkább a műfordítónak.