Bővebb ismertető
Schiller Erzsébet
A Nyugat folyóirat viszonya az irodalomtörténet-íráshoz (1908-1914)
A magyar irodalomba az újat, a modernet hozó, azzal szinte egyet jelentő Nyugat folyóirat meglepően sokszor említi a megelőző korok magyar irodalmát. Az említések, utalások, egy meglévőnek tekintett irodalomtörténeti konszenzusra való hivatkozások mennyisége valóban nagy, a komoly irodalomtörténeti tanulmányoké, cikkeké - a vizsgált időszakban - már jóval kevesebb. Önálló irodalomtörténetek létrehozása, a teljes magyar irodalom vagy egy-egy korszak feldolgozása a nyugatosok részéről még sok évig várat magára. Ugyanakkor foglalkoztatja őket az irodalomtörténet, az irodalomról folyó párbeszéd természetes részének tekintik.'
Az irodalomtörténet-írás elvi, módszertani kérdései, célja, tárgya, a hagyomány továbbgörgetése vagy megújítása sokszor felmerül az induló Nyugat lapjain. Feldereng az új irodalom „érdeke" felé mozduló/mozdítandó kánon. A Nyugat magyar irodalmi hagyományképének feltárásához hozzátartozik, hogy milyen irodalomtörténeti felfogásokról ad hírt, hogyan reagál rájuk, és ezekből kiolvashatóan, milyen szerepet tulajdonít magának az irodalomtörténet-írásnak.
Általában kritikák, portrék és az oktatás szolgálnak ürügyül, kiindulópontul az irodalomtörténet fölötti töprengésre a Nyugat első éveiben. Minden szerző egy magyar irodalomtörténeti szintézist sürget, még ha ezt a szintézist - szempontrendszerét és módszerét tekintve - nem feltétlenül egyformán képzelik is el. A pozitivista anyagfeltárásra építve „választott szempont alapján szintézist nyújtani irodalmunk történetéről"^ - nem új törekvés ez már a 10-es években, Beöthy vagy Riedl magyar irodalmi összefoglalása vagy a csak egyes korszakokat feldolgozó szintéziskísérletek (például Horváth Cyrill, Bodnár Zsigmond) után. 1910-ben az Irodalomtörténeti Társaság is „elhatározta a magyar irodalomtörténet megírását" Horváth János is 1908-ban írta meg a magyar irodalom történetét összegző tanulmányát Irodalmunk fejlődésének fo mozzanatai címmel. (A Nyugat erről a tanulmányról nem vett tudomást, talán nem is vehetett, mivel jelentéktelen helyen adták ki: Bp., Szfőv. házinyomda, a bpesti 11. ker. főreáliskola értesítője.) Többé-kevésbé általános a Nyugatban az a nézet, hogy Toldy, illetve Gyulai irodalomtörténeti munkássága óta nem született olyan fontos munka, ami alapvetően újat mondana a magyar irodalomról vagy elhelyezné az irodalomtörténetben az Arany után keletkezett műveket.
I • I