Vár ucca tizenhét 1997/2. [antikvár]

Előszó helyettGondolta a fene, hogy Arany Jánost idézzem, hogy a nyolcvanas évek közepén elindított irodalmi (ma már világos, hogy hatásában politikai) folyóirat egyik kezdeményezője Géczi János azt fogja majd mondani 1997 tavaszán egy színházi premier, majd vacsora után a Színházkertben sétálva: adjuk ki újra a Visszhangot!Mint ahogy az is csak itt történhetett meg, hogy Géczi, Mányoki Endre, Hajba Ferenc, Tömöry Péter, Kőszegi Lajos Csopakon a KISZ-táborban kifőzzék a nagy tervet. Veszprémben irodalmi folyóirat, ahol közmondásosán ellenséges a hatalom és a kultúra viszonya? Itt csináljunk folyóiratot? Ki adja ki, ki szerezzen rá pénzt, ki próbálja átvinni a bürokratikus (politikai) gátakon? Az idő nem kedvezett a világmegváltásnak: a Mozgó Világ és a Tisza táj betiltása között voltunk.Megcsináltuk: a megyei KISZ lapjaként. Groteszk, ma már érdektelen történetek: lapengedély megszerzése, pártbizottság, ellenséges hivatalos kulturális intézmények és személyek; kétszer újra nyomtatott első szám Előszóban nem lehet megírni, csak egy este elmesélni a Várban egy pohár kóla-(vörösbor) (vagy jaffa-vodka) mellett.Egy biztos, a lap öt számot megélt. Az elsőt kétszer Nagyszerű volt, színvonalas. Érdemes volt harcolni érte.Azután elkerültem a KISZ-ből. Megpróbáltam máshol összehozni, de akkor már nem sikerült. Talán jobb is. Megmaradt az emlék és az üzenet: nem tudjuk, hogy mi jön, de így nem maradhat!Budapest, 1997. augusztus 25.Szekeres Imre