Vathy Zsuzsa [antikvár]

CURRICULUM VITAEVathy Zsuzsa 1940. április 15-én született Pápán. Mint az Életünk színtere című curriculum vitae-ben írja: Ötéves voltam, amikor véget ért a háború, az oroszok bejöttek, és ötven, amikor elmentek. így életem - minden bizonnyal nagyobbik - felét diktatúrában éltem le."' Ennek jegyében nem meglepő, hogy prózáját tekintve hasonló arányban foglalkoztatja a háború utáni időszak és az ötvenes évek világa; a családi tragédia felidézése mellett a hatalomnak kiszolgáltatott emberek, s egy-egy közösség belső életének alakulása. Eredendően vagy ellenállásból, később a változás vágyából, mámorából fakadóan novellái, kisregényei, regényei szereplői számára alapvető fontosságú önmaguk és/vagy egy adott közösség identitásának kérdése. Hősei ebből adódóan küzdelmeik révén valóban hősökké válnak. Sorsuk emberi egyediségük mellett allegorikus. Magukkal, magukban hordozzák egy-egy közösség történelmi múltját - s noha Vathy Zsuzsa írásai mentesek minden didaktikusságtól gyakorta csírájában annak jövőjét is. Ahogy férje, Lázár Ervin, ő is nagymestere a szomorúság számtalanféle megfogalmazásának. Prózáján mégis átüt a derű, amely leginkább szeretetből, a szeretet, odafigyelés iránti belső igényből fakad. Szereplői, ahogy ő maga is, zavarba ejtő természetességgel fordulnak a világ, s főként az egyes ember felé. írásait ezért nem elsősorban a recepcióban gyakran hangoztatott önéletrajziság, realizmus", hanem érzékenység, kíváncsiság, megértés, megismerés, igazság" iránti vágy, emberi szolidaritás jellemzi. A mai olvasó számáraVathy Zsuzsa, Életünk színtere, Bp., Kortárs Kiadó, 1995,51-56.