Vég semmiség [antikvár]

Hat esztendeje egyik rendezőnk, aki a Bánk bán színrevitelére készült, arra kért, hogy olvassam el újra Katona drámáját, és foglaljam össze a számára egy mai interpretáció lehetőségeit. A felkérésnek - bár a Bánk bánt akkor (sokadszor) újraolvastam - nem tudtam eleget tenni, ám ennek az írásnak az eszméje azóta foglalkoztat. Regényeim alapozásában mindig szerepe volt egy-egy olyan problémahalmazzal való találkozásnak, amely nyomán esszék, néha esszékönyvek születtek meg, mintegy a kérdések "lehordásaként", olyan alapzat letisztításaként, amely (számomra) a regényépület felhúzásához nélkülözhetetlen. Ez az esszé sem más, mint egy új regény előtti kalandozás. De persze - hiszen reményem szerint esztétikailag zárt forma - szeretném, ha témakörében önálló műként is helytállna. Az inspirációk között szerepet játszott az is, hogy még sohasem láttam olyan Bánk bán-előadást, amely kielégített volna. Az sem véletlen, hogy ezt a munkát a kilencvenes évek elején írtam, abban a korszakban, amelyben kétségtelenné lett a világcivilizáció fordulata, benne egész kultúránk összeomlása, új kilátópontok, megközelítési utak (esztétikák és struktúrák) keresése.