Vékára tett Mécses [antikvár]

KÖSZÖNTŐ, VALLOMÁS, MAGYARÁZATLectori salutemKönyvem, műfaja szerint esszéfüzér. Tárgya a XVI-XVIII. századi erdélyi magyar kortörténet- és emlékírások időrendi áttekintése, jellegtana, jelentősebb képviselőinek életrajza és szellemi arcképvázlata, egy művelődés- illetve eszmetörténeti tény igazolása.A mű írója nem szaktörténész, hanem - hagyományt ébren tartani igyekvő tollforgatóként - elsősorban olvasó, aki töprengve kérdez, tűnődve válaszol, egy tételezett, továbbgörgethető, párbeszéd ösztönzőjeként. Ekként érthető, hogy olvasóként köszönti az olvasót. Nem az általában a szakember igazolt fölényével megszólított nyájas olvasót", hanem az erdélyi múltunk iránt érdeklődő egyenrangú szellemi társat, a gondmegosztás és továbbgondolás szándékával és reményében, egyetértően idézve a krónikaíró Thuróczy János ötszáz évvel ezelőtt papírra vetett szavait: Olvasd hát el, és mondj bírálatot; dicsérd vagy marasztald el, de mivel [engem] tapasztalatlan embert te sarkalltál ily szokatlan teher elvállalására, Te magad is vedd ki részed mindama dicséretből, illetve gáncsból, ami esetleg reám fog hárulni."A feladat nehézségeivel eleve tisztában voltam. A tárggyal, kezdetben pusztán érdeklődőként, 1951 nyarán kezdtem el foglalkozni, egy pusztuló, roskadozó udvarház elvadult kertjében. Akkor került kezembe a széthullt családi könyvtár pinceászkok alá rejtett Erdély öröksége - Erdélyi emlékírók Erdélyről tíz kötete, általában és személyesen is keserves történeti pillanatban, több hónapra biztosítván megrendítő olvasmányanyagot.De aki sokáig néz az idők örvényébe, arra az örvény visszanéz, majd magába rántja. A kérdéssel lassan kezdtem el módszeresebben foglalkozni. Ami ismeretgyarapító tájékozódásként indult fokozatosan szenvedéllyé, utóbb rögeszmévé, írásos feladattá vált. A kommunista-nacionalista diktatúra ideológiai spanyolcsizmái misszióvá konokosították azt, ami kezdetben pusztán önokító ér-9