Véremben oldódnak [antikvár]

Bocsánatot kérek, hogy Eléd tolakszom egy bevezető ürügyén. Sőt, az igazi, eredeti Bevezető elé is. Meg kell tennem, mert amikor ezek a kéziratok születtek, még nem volt átfogó címük. Később is csak a szerző véletlen elszólásából tudtam meg, hogy a készülő kötet - amelyben én is helyet kaptam - a "Véremben oldódnak" címet viseli. Ettől kezdve megváltozott a viszonyom a műhöz. Közöm van hozzá, sajátomnak érzem, megbocsájtom botlásait. A vér maga az élet, és ami a vérben oldódik, az nem idegen, az közeli: rokon, leginkább Ő, saját maga. Többen is, azok közül, akik ebben a kötetben érdemmel vagy anélkül előfordulunk, egy dologban egyek vagyunk a szerzővel: oldódunk a futballban és álmodunk (még ma is) a zöld gyepről. De mindannyian rokonok vagyunk abban, hogy foglyul ejtett bennünket a golopi Rákóczi-várkastély történelmet megidéző hangulata, és annak legújabbkori várkapitánya: Kulimár János. Míves gonddal megalkotott szép versei; írókkal, művészekkel, közéleti emberekkel, sportolókkal készített interjúi, portréi; és a Golopi epizódok észrevétlenül és nagy szeretettel ölelik egybe a Nyírség szőke homokját Zemplén gyönyörű tájaival.