Versek/Csongor és Tünde [antikvár]

HELVILÁHOZ! 1Miért jelensz meg álmaimnak A déli tájak völgyiből?Oh lány, mosolygó ajkaiddali' 'Miért jelensz meg álmaimnak,; IKi tőlem ébren elhajolsz? -A legvidámabb hajnal arcidon, Szemedben a szép csillagok sugára,>Ruháid ezüstös fellegek Az est fuvalmán ringadozva: így jősz keservim éjjelén, Szebb, mint szerelmek asszonya, Nyájasb az égnél, a földnél kegyesb; Jősz, s rám hajolván karjaid, Rám tündökölvén tűzszemed, Elűzöd éjét bánatimnak, Apasztod árját könnyeimnek, S víggá varázslód éltemet. -De hol vagy? Ah csak álmaimnak Jelensz meg, eltűnsz álmaimmal A déli tájak völgyibe. Pirúlni látom a hajnalt, egén Ragyogni ékes csillagát; De Helvilát, az édes ajkút A szép egek szinén, a csillagok Sorában, a gyors fellegek közt, Ah nem találom, nem, sehol. Boríts el, álmok éjjele, Boríts el inkább engemet, S burkolj sötétes fátyolodba, S te jőj el égi kellemedben. Oh jőj megint el, kedvesem!