Verselemzések a XIX. század első felének magyar irodalmából [antikvár]

1. Csokonai V. Mliábri A reményhez. Csokonainak ez a költeménye a Lilla-dalok utolsó verse, r .olyet ebben a Tonnájában 17Ö8-ban irt meg a költő. (Hső válto-/?íában nem Lillával volt kapcsialatban). A versnek az a legnag)-obb érdekessége, hogy a Jonna kőnnj-edsége, kecsessége mögött egy sok mindenben csalódott köí-tó keserűsége rejtőzik. Ez a keseiüség a Lillával kapcsolatos sze-rehni csalódásban tetőződött, de azért A reményhez még sem elégikus hangú szerelmi vers csak, aliogy azt a polgári, irodalomszemlélet erősítgette, hanem végső gjökereiben kormegmutató költemény. Csokonai nemcsak azt hitte, hogy asziv erejével át tudja törni a társadalmi konvenciók vasfalát, és «éhenkórász» költő létére feleségül veheti a «rendezett körülmények» közöt t élő, vagyonos lány kezét, de azt is remélte, hogy a poézis erejével győzeddmesked-ni fog a feudális-rendi társadalom szellemi közönbösségén. Egyik hite sem valósuH meg, és lényegében ennek a nagy csalódásának a kifejezése teszi ezt a verset - a forma játékos könnyedsége dacára - kormegmutató, nagy költeménnyé. A reiiénj hez tehát nagj' vallomást rejt magában, mely t.tinő a szerelmi csalódás megvallásán. l^ész életének legmélyebb csa óddsáról beszél, de formai okokból rendkivül stilizáltán, rejt» Lödően, ugy, hogy a nagy vallomás forrósága csak erősen közvetett módon nyilvánul meg. Erősen stilizált - megszerkesztett, arányossá telt - a vers szerkezete isí a vers derekát jelentő 3. és 4, versszakot az első és negj'edik versszak közé építi be, vagyis szinte mennyiségtani alapon a két egységnyi középső részt az egy-egy egységnyi bevezető és befejező rész között helyezi el. Ez rendkívül áttekmthetővé teszi a verset, de ugyanakkor az erős szaiez^l megkötöttség bizonyos fékező ereje szabályozza az érzés elemi erejű kitöréséi. 5570405 - 5 -