Vígjátéktól az avantgárdig [antikvár]

Részlet: SZÍNHÁZ ÉS MODERNIZÁCIÓ VASILE ALECSANDRI ZENÉS VÍGJÁTÉKAI Vasile Alecsandri kortársai elcsodálkoznának, ha látnák, hogy „köny-nyed és összeollózott" zenés vígjátékai és bohózatai, a Cfoi'nfa-ciklus1, A bárláui szabadkőműves vagy a Jászvásári farsang telt házakat vonzanak még ma is egész Romániában. Könnyednek gondolták, hiszen ezek a vígjátékok a román modernizáció hajnalán születtek, és akárcsak a vásári komédiák, az emberek hétköznapjairól szóltak. A szerző tudatosan építkezett, mert az általa vezetett színháznak közvetlen, napi igényeket kellett kielégítenie az „átmeneti korban". Mai sikere pedig azzal magyarázható, hogy százötven évvel később ugyanolyan átmeneti kor jutott nekünk, mint a török világból kilábaló nemzedéknek. Mintegy húsz éve, a nyugati civilizációhoz viszonyítva éppolyan keleti (szovjet) birodalom árnyékából próbálunk kifarolni, s e kor ismét megszülte magának újgazdag, buta, dölyfös és erkölcstelen figuráit. A korabeli kritikusok összeollózottnak tartották Alecsandri darabjait, mert túl sok hasonlóságot véltek felfedezni a francia vígjátékok, a vaudeville-ek és a Chirifák között, ami jórészt igaz is. De a szereplőket és a helyzeteket a szerző oly módon varázsolta modvaiakká és jászvásáriakká, hogy máig meg tudták őrizni frissességüket. A korabeli kevésbé iskolázott közönség, akárcsak a mai, harsányan nevet „a szép új világban" csetlő-botló vidéki asszonyságokon, együgyű eladó lányokon, úrhatnám polgárokon, hozományvadászokon, a gyors felzárkózásra képtelen kisbojárokon, városi jampeceken és politikusokon, A dara- 1 ALECSANDRI, Vasile, Chirifa in Iafi (Chirifa Jászvásáron, 1850), Chirifa in provincie (Chirifa vidéken, 1852), Chirifa in voiagiu (Chirifa utazása, 1864), Chirifa in balon (Chirifa a léggömbben, 1874) I ¦K