Világirodalom a második világháborútól [antikvár]

Az 1945-től eltelt negyedszázadnyi idő világirodalmának fejlődését egészében és végső fokon az a kettősség határozza meg, amely a második világháborut követően a szocialista világrendszer létrejöttével a két világrendszer gazdasági rendjében, politikájában, társadalmi életében és kulturájában kialakult. Az imperializmussal szemben megszülető és kibontakozó szocialista világrendszer, az emberiségnek méltó távlatokat nyujtó kommunizmus eszméje, a szocializmussal megvalósuló uj társadalom és uj ember, erkölcs és humanizmus - minden eddigitől különböző, uj tartalmat ad a müvészetnek. Tovább él és alakul, változik azonban a tőkés társadalmi rend is, amelynek talaján napjainkban is sokszinü, de tartalmában egyetemességét és eszményeit vesztő világ-irodalom jött létre. A válság alapja a hanyatló burzsoázia dekadens életérzése, amely tudatosabb és cinikusabb minden korábbi uralkodó osztályénál, s legnagyobb veszélye, hogy saját pusztulását az emberiség egyetemes pusztulásában oldaná fel.A mai világirodalomnak ez a kétféle tartalma ideológiailag és politikailag kibékithetetlen ellentétben áll, ugyanakkor azonban hat is egymásra. A tőkés országok irodalma önmagában is megosztott: állandó küzdelem folyik a dekadencia és haladás erői között. A haladó irodalom egyik gyökere a pozitiv kritikai realista hagyomány és a polgári humanizmus eszmeköre, a másik pedig a szocializmus hatása, eszméinek és megvalósuló társadalmi gyakorlatának erős kisugárzása.