Világirodalom a XX. században II. [antikvár]

I. Radó György; A BOLGÁR IRODALOM TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE . . /Külöoös tekintettel a XX.századra/ Az egyházi szláv nyelv alapja az ó-bolgár nyelv volt, a középkorban számos vallási tanitó- és vitairat keletkeTiett ezen a nyelvén. Már szépirodalmi Jellegű müvek is felbukkantak, de a török hóditás véget vetett a korábbi fejlődésnek; ekkor /a XIV. századtól kezdve/ viszont a népköltészet virágzik; különösen jelentős a népélet motívumait megörökitő lira és a hajdukok /bujdosó szabadságharcosok/ hősi tetteinek epikája. Mindezeknek gyűjtése persze csak jóval később /a XIX. században/ indul meg. Az irott bolgár irodalom hosszú szünet után megint egyházi személyek müveivel kezdődik: a hilendári Paiszij /1722™?/ Szláv—bolp;ár tör-ténetével és SzofroniJ vrácai püspök /1739-1813/ önéletrajzával; az előbbi 1762-ben, az utóbbi 1804-ben látott napvilágot. E szépirodalomnak csak engedménnyel mondható előfutárok után a XIX.század közepén igazi irodalmi élet kezdődik: Dobri Csintulov /1822-1886/ gyújtó hatású szabadságversei, Gscrgi Rakovszki /1821-1867/ Erdei utas cimU elbeszélő költeménye és Petkó ^ziavejkov /1827-1895/ sokhangu lirája már kijelölik a bolgár költészet útját. A félévezredes török hódoltság alóli nemzeti felszabadulás és a szociális szabadság eszméje a bolgár irodalom legjobb alkotásaiban szorosan összeforrt egymással. S minthogy ezt az összeforrást a legtisztábban /s egyúttal igen nagy művészettel/ Hrisztó Botev /1849-1876/ képviselte, ezért az ő mennyiségileg csekély /22 versből álló/ költészetét szokták a bolgár irodalom csúcspontjának, későbbi nemzedékek példaképének tekinteni; ezt Botev személye, - 3 -