Világirodalom I. [antikvár]

I. ÓKOR A görög irodalom Az ókori görög irodalom - a Tele szoros kapcsolatban fejlődő római irodalommal együtt - a maga egészében a rabszolgatartó társadalom terméke. A marxizmus-leninizmus tudománya a rabszolgatársadalmat is a fejlődés láncszemeként mutatja be, amelyen az emberiségnek keresztül kellett mennie, hogy előbbre jusson* "Csak a rabszolgaság tette nagyobb mértékben lehetővé a földművelés és ipar közti munkamegosztást és ezzel az ókori világ, a görög kultura felvirágzását. Rabszolgaság nélkül nem lett volna görög állam, nem lett volna görög művészet és tudomány; rabszolgaság nélkül nem lett volna római birodalom. A görögség és a római birodalom adta alap nélkül pedig nem lett volna modern Európa sem." /Engelsi Anti-Dühring. Szikra kiadás, 1948, 171.1./ A görögségnek ast a kezdeményező szerepe, amelyet itt Engels megállapít, a tudomány és a filozófia, a művészet és az irodalom további fejlődésében igen nagy jelentőségű. Marx szerint a görög művészet és eposz "számunkra még ma is művészi élvezetet nyújt, és bizonyos vonatkozásban mértéket és elérhetetlen példaképet jelent. /Bevezetés a politikai gazdaságtan bírálatához. Szikra kiadás, 1951. 37.1./ Engels többek között kiemeli, hogy "az ókornak lángeszű természetbölcseleti megsejtései voltak", és hogy "az ókorból örökül maradt Eukleldés és a ptolemaiosi naprendszer". /A természet dialektikája. Szikra kiadás, 1948.9. és 11.1./ Hérakleitos, az i.e. 500 körül Ephesosban élt görög filozófus tanításait Lenin "filozófiai füzetei" igy jellemzik: "Igen jó kifejtése a dialektikus materializmus alapelvének."