Virágos kert vala híres Pannónia [antikvár]

BEVEZETŐ "Ezt a' keues munkát vegye minden iambor keresztyen io neuen tülem" (Monoszlóy András, XVI. sz.) Mi ez a "Virágoskert"? A Dőri kéziratos énckeskönyv (1763) Szent István himnusza szerint Pannónia, értsd Magyarország, a magyar nemzet. Ebben pompáztak, virultak e föld ékes virágai: vérpirosak, szűzfeherck, pálmakarcsúak, rejtekben illatozók, olykor idegen földbe plántáltan árválkodók Ahány, annyi fele páratlan szépség. Sok-sok milliónyi. Mit nyújt ez a rendhagyó gyűjtemény? Egy csokorra valót ismert vagy elfelejtett virágainkból, melyek valójában soha nem veszítettek pompájukból, illatukból. Ma is bíborlanak, világítanak, védőn fölénk magasodnak, miközben mélyrenyúló gyökerekkel egybetartják alattunk ezt a megszabdalt földet, és megnyitják fölöttünk a gyakran sötétbe boruló eget. Hozzátartoznak életünkhoz, részei történelmünknek, gondolatainknak, nemzeti tudatunknak. Együtt élnek velünk. A szív-, a tudat-talaj mélyében gyökereink összefonódnak, s új hajtások reményét hordozzák. Vértanú-pálmából, tűzliliomból, kardvirágból, apró százszor-szepből font soha-nern-hervadó koszorú fog össze, ölel egybe minket, magyarokat. Összefona ttunk, összetartozunk. ^ ^ > Kiknek készült ez a csokor, ez az összeállítás? Mindazoknak, akik tudatosítani akarják, milyen többezer-éves szellemi miliőben fogantunk és elünk, kik vagyunk, kivé válhatunk, miféle hivatást, küldetést teljesítünk Európának ezen a huzatos darabkáján, milyen sajátos értekeket hordozunk. Közöttünk is szól ez különösen a jövő alakítóinak: pedagógusoknak, tanároknak, a kultúra világa művelőinek, a szívükben mindig fiataloknak, vagyis mindazoknak, akik mernek kockáztatni, beleépíteni önmaguk jobbik énjét a megújuló magyar társadalom életébe. A példa vonz, s ez a nemzet nincs híjával a hősies példaképeknek. Kikről szeretne hírt adni ez a múlt-szonda? Sok millió példakép-elődünk közül azokról, akik valamilyen csatorna segítségével