Visszfényben [antikvár]

Amikor Levendel László megkért, hogy gondoznám és írnék előszót a könyveiről készült recenziók gyűjteményéhez, szívesen vállalkoztam a feladatra. Nagyon megtetszett az ötlet. Nem nagyon tudok hasonló gyűjteményekről. Pedig tényleg nagyon érdekes megvizsgálni, hogyan láttak valakit a kortársak, hogyan mutatkozik valaki az ismertetések, kritikák tükrében. Mégha ez a tükör nyilvánvalóan torz is. Sokszoros a torzítás. A recenzió világszerte, de nálunk kiváltképpen lebecsült műfaj. Nem adnak rá elég teret és figyelmet a lapok. A recenzesek maguk sem mindig veszik komolyan a dolgot. Udvariasság, kollegialitás, érdekviszonyok, kölcsönösségek jegyében rendszerint általános méltatás készül. Némi kifogást, fenntartást azért belevesz az ismertető, hiszen kifejezésre kell juttatnia, hogy őt sem a gólya költötte, tud azért ám ő egy-két fogas kérdést felvetni. Így azután legtöbbünk nagyon halvány képet mutatna ebben a tükörben, és talán ezért sem jutott eddig senkinek sem eszébe, hogy ezt a képet nyilvánosságra hozza.