Vörösmarty arca [antikvár]

Legnagyobb költőink között Vörösmarty alakja és életműve maiglan a legkevésbé ismert. Történetünk nagy korszakának, a reformkornak eszméit kifejező költészetét kevesen olvassák, költői nagyságát messziről csodálják. A közönséget ezért aligha terheli felelősség. Életének és alkotásainak mélyreható. teljes feltárásával a régebbi irodalomtudomány adós maradt. Népszerűsítésére kevés történt. A felszabadulás után voltak. akik reakciósnak minősítették, ez nem növelhette hírnevét. Pedig bár „Vörösmarty útja nem oly egyenes, mondanivalója nem oly egyértelműen forradalmi és demokratikus, mint Petőfié, de szabadságszeretetében és egyetemes emberségben, hazafiságban és szociális igazságvágyban egyre inkább emelkedik törés nélkül, megalkuvás nélkül a szabadságharc bukásán át is".1 Nem volna teljes történelmi tudatunk, nem volna eléggé hiteles a magyarság nemzeti jellemének kialakulását követő szemléletünk, ha ennek a legnagyobbakhoz mérhető költőnknek művét megújuló kultúránk kritikailag magáévá nem tenné annyival inkább, mert Vörösmarty nemcsak alkotónak nagy, hanem embernek is. Egyéniségének megismerése közelebb visz bennünket költészetéhez, élettörténetét visszatükröző jelleme, vele született fiziológiai sajátságai jobban megértetik, az adott viszonyok között mint fejlődött ki lángelméje. Emberi alakjának felidézése múltunk egyik legkiválóbb férfiát állítja szemünk elé. A következőkben ezt a férfiút próbáljuk felvázolni úgy, amint a kortársak alakját írásban és képben ránk hagyták, amint az utókor arcának vonásait gazdagítva vagy szegényítve megőrizte.