Vörösmarty dramaturgiája [antikvár]

Midőn az Athenaeum" című folyóiratra a három szerkesztőtárs, Bajza József, Schedel Ferenc és Vörösmarty Mihály 1836. dec. 1.-én az előfizetési felhívást kibocsátotta, egyszersmind részletesen kitűzték lapjuk célját is Az "Athenaeum tárgyait és részint irányát mutató tartalomjegyzék"-ben. A programmpontok között szerepel a Szóló művészetek theoriája fejtegetve és alkalmazva, úgy . . . drámai költemények, ha töredékesen is;... játékszini krónika." Az ígéretet hármuk közül Vörösmarty váltotta be, aki a folyóiratnak első, 1837-i évfolyamában a drámai költészet elméletét ismertette meg az olvasó közönséggel és mint a Nemzeti Színház előadásainak lelkiismeretes és - legalább az első kötetekben - majdnem kizárólagos krónikása ébren tartotta olvasóinak érdeklődését a szinügy iránt. Elméleti munkája, melyet szerényen Dramaturgiai Töredékek"-nek nevezett, az 1837-i évfolyamban jelent meg nyolc folytatásban (1. félév: 41., 44., 46. és II. 2-4., 6-7. szám). Szinikritikái pedig, vagy teljes névaláírásával vagy V. jegygyei, az 1837-i évfolyam II. félévi 17. számától kezdve (aug.27.-i megnyitó előadás) az 1841.-i évfolyam 11.10. számáig bezárólag jelentek meg, majdnem minden szám Magyar Játékszini Krónika" című rovatában. Az első három évfolyamban csaknem kizárólagosan Vörösmarty vezeti a krónikát (a hetenként kétszer megjelenő lapban egyszerre több előadásról ír).